Leszámoltak a Bécsi Egyetem kutatói a pszichológia egyik mítoszával: bizonyossá vált, hogy Mozart zenéjének hallgatása nem növeli az intelligenciaszintet.
A Bécsi Egyetem pszichológiai intézetének szakértői Jakob Pietschnig vezetésével kielemeztek 39 tanulmányt, és arra a következtetésre jutottak, hogy nem létezik a Mozart-hatás. Korábban elterjedt az a nézet, hogy a zene hat a térbeli képzelőerőre.
1993-ban az amerikai Frances H. Rauscher pszichológus publikált tanulmányt a Nature című tudományos lapban arról, hogy Mozart zenéjének hallgatása fokozza az intelligenciateszteken nyújtott teljesítményt. Az amerikai szakember Mozart 1781-ben két zongorára D-dúrban komponált szonátájáról azt állította, hogy átmenetileg javítja a térbeli képzelőerőt.
Megjelenése után a cikk hatalmas visszhangot váltott ki, Mozart zenéjét a gyerekek intelligenciájának növelésére szolgáló csodaszerként ünnepelték. Az Egyesült Államok egyes államaiban ingyenes klasszikus zenei cd-ket kaptak az újszülöttek, a "Mozart-hatás" szlogennel pedig sokan jó boltot csináltak. Rauscher tanulmánya oda vezetett, hogy tudósok különböző szakterületekről a zene emberre és állatra gyakorolt hatásait vizsgálták - eltérő eredménnyel.
Az amerikai pszichológus állításait azonban a bécsi kutatók metaanalízise nem erősítette meg - derült ki az Intelligence című tudományos folyóiratban közölt tanulmányukból.
"Mindenkinek ajánlom Mozart zenéjét, de a kognitív teljesítőképesség javulásához fűzött elvárások nem teljesülnek a komponista művei által" - fogalmazott Pietschnig. A bécsi szakemberek mítoszként jellemezték a Mozart-hatást, amelyet nemrég amerikai kollégáik a népszerű pszichológia legnagyobb téveszméinek rangsorában a hatodik helyre tettek.