A robot azért lépi át minden tesztalannyal szemben többször is a robotika Asimov féle első törvényét (a robot nem okozhat sérülést emberi lénynek), hogy később hatékonyabban tarthassa be azt – a kutatók arra próbálják felkészíteni a kísérlet eredményit kielemezve a robotokat, hogy minél kisebb kárt okozzanak az emberben, ha az elkerülhetetlen, például baleset esetén. Praktikusan ez azt jelenti, hogy a kutatók éppen azt tanítják a robotnak, hogy üssön meg embert úgy, hogy az ne fájjon.

A robotkar az önkéntesek karját egyenként 18 alkalommal üti meg, más-más szögben és erővel. A tesztalanyoknak ezután osztályozni kell az okozott fájdalmat, és orvosi vizsgálatnak is alávetik őket. A cél mindezzel az, hogy a robotokat megtanítsák arra, hogy baleset vagy véletlen összeütközés esetén hogyan minimalizálják az embernek okozott sérülést. Mivel ezt nagyban befolyásolja a robot jellege is, a kísérletet megismételték a robot karjában tartott tompa, majd éles szerszámmal is.

A próbát először a kutatást vezető tudós, Borut Povse állta ki, csak ezután következtek az önkéntes tesztalanyok. Következő menetben egy szenzorokkal telepakolt mesterséges kézen fogják tesztelni a veszélyesebb, nagyobb energiájú ütközéseket. A kísérletek eredményeit kielemezve az ipari robotok képesek lesznek arra, hogy ha ember jelenlétét érzékelik, a munkafolyamatukhoz szükséges mozgás sebességét lelassítsák úgy, hogy egy esetleges baleset minimális sérülést okozzon.

Egy hasonló, németországi kutatás eredménye az az intelligens szenzorra épülő rendszer, amit fejlesztői, a wesslingi German Aerospace Centre kutatói egy konyhai robotgéppel mutattak be: a gép automatikusan megállítja a szeletelő pengéit, ha a kezelője vészesen közel kerül ahhoz, hogy az ujjai az útjukba kerüljenek.