A kutatók megállapították, hogy a kemoterápia által okozott stressz a csecsemőmirigybe hajtja a tumorsejtek egy részét. Az immunrendszer T-sejtjeit termelő csecsemőmirigy védőanyaggal vonja be a menekülő daganatsejteket. A szerzők úgy vélik, a rákkezeléseknek ezt a búvóhelyet is meg kellene támadniuk.

A sikeres rákterápiának magában kell foglalnia olyan elemet is, amely megöli a tumorsejteket, és olyat is, ami blokkolja a túlélésüket szolgáló jeleket. A jelenlegi rákterápiák nem irányulnak erre a túlélési reakcióra.

A vizsgálatban a Burkitt-limfómás kísérleti egereket a doxorubicin nevű, szokásosan alkalmazott kemoterápiás szerrel kezelték. A várakozásoknak megfelelően a tumor a szer hatására visszafejlődött. A kezelést követően az állatokat elpusztították és megvizsgálták minden nyirokszervüket, így a perifériás nyirokcsomókat, a csecsemőmirigyet, a lépet és a csontvelőt is.

Kiderült, hogy a nyirokszervek a csecsemőmirigyet kivéve mentesek voltak a daganatsejtektől, abban azonban több ráksejt volt a kemoterápiát követően, mint előtte. Amint tanulmányukban a kutatók írták, a csecsemőmirigy megvédi a limfómasejteket a doxorubicin által okozott sejthaláltól.

A kutatások azt is megmutatták, hogy a genetikai módosítás miatt kicsi és rosszul működő csecsemőmiriggyel született, majd Burkitt-limfómássá tett egerek túlélése jobb volt a kemoterápiás kezelés után. Ez is azt jelezte, hogy a csecsemőmirigy óvta meg valamiképp a tumorsejteket. Mint Hermann elmondta, a laboratóriumi tesztekben kimutattak olyan, a csecsemőmirigy által elválasztott anyagot, amely a toxinoktól védi az éretlen sejteket, és a ráksejtek ezt használták ki saját céljukra.