Naurun az átlagos testtömegindex (body mass index, BMI) nőknél 35,03, férfiaknál pedig 33,85. Ezt az indexet úgy kapjuk meg, ha a kilogrammban kifejezett testsúlyunkat elosztjuk a méterben kifejezett testmagasságunk négyzetével. Az érték 18,5 és 25 között számít normálisnak, 25 és 30 között túlsúlyról, 30 fölött már elhízásról beszélünk. A naurui adatok azt jelentik, hogy a szigetország egy 180 cm magas átlagos férfi lakója 110, egy 170 centis nő pedig 101 kilót nyom.

A listán összesen 13 olyan ország van, ahol az elhízás határértéke felett van az átlag, ezek javarésze kis csendes-óceáni (Cook-szigetek, Tonga, Szamoa, Francia-Polinézia), vagy karibi (Bermuda, Puerto Rico, St. Kitts és Nevis) sziget. Csupán két olyan ország szerepel a legkövérebbek között, ami nem sziget: Egyiptom és Kuvait.

A legsoványabbak listáján Etiópia, Banglades és Nepál vezet, ahol 20 és 21 között van az átlagos testtömegindex. Európában a svájciak a legsoványabbak (nőknél 24, férfiaknál 26 az átlagos BMI), és a máltaiak a legkövérebbek 28-as átlagértékkel. Magyarországon a nőknél 26, a férfiaknál 27 az átlagos testtömegindex, ami az enyhén túlsúlyos kategóriát jelenti.

A kutatók azzal magyarázzák a szigetek kiugró értékeit, hogy ezek jellemzően olyan országok, amelyek egészen a XX. század közepéig többé-kevésbé el voltak zárva a világ többi részétől, és a civilizáció vívmányai csak a második világháború környékén érkezett meg hozzájuk. A tipikusan halászatra és gyümölcsökre alapuló étkezést és az élelem szűkösségét hirtelen felváltották az importált ételek, betört a rizs, a cukor, a liszt, a cukros üdítők, a sör, és a turizmus fellendülésével megjelentek a gyorséttermek.

A globalizáció hirtelen megjelenése ahhoz vezetett, hogy a népesség néhány évtized alatt látványosan elhízott. Naurun 1980-ban még 28 volt az átlagos BMI, ami az említett 180, illetve 170 centis átlagférfinál és nőnél még csak 90, illetve 81 kilót jelentett. Ráadásul ezek az országok nagyon kicsik, így akár egyetlen szupermarket vagy gyorsétteremlánc megjelenése is komoly változást képes előidézni az egész társadalomban, nem úgy, mint például Indiában, vagy Nigériában.

A tömeges elhízásnak beláthatatlan következményei lehetnek a csendes-óceáni szigetvilágban, ahol egyes országokban már most 40-50 százalék között mozog a cukorbetegek aránya a teljes lakosságban.