Kutatók egy londoni tömegsírban talált több mint száz csontváz genetikai elemzése segítségével fejtették meg a fekete halál titkát. Az East Smithfield-i sírban elhantolt embereket 1348 és 1350 között érte a halál.

A németországi Tübingeni Egyetem és a kanadai McMaster Egyetem szakemberei feltörték a baktérium örökítőanyagát, elérték a baktérium genetikai kompozíciójának részleges rekonstrukcióját, ezáltal össze tudták hasonlítani mai alakjával.

Noha a kórokozó napjainkban jelentősen legyengült formában létezik, Johannes Krause tübingeni kutató szerint nincs kétség afelől, hogy a Yersinia pestis egy ma már vélhetően nem létező variánsa volt felelős a középkorban pusztító fekete halálért. A végzetes járvány 1348 és 1353 között tizedelte meg leginkább Európa lakosságát, de szinte minden évben felbukkant valahol egészen a XVII. századig.

Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában ismertetett tanulmányukban a szerzők azt írták, a kórokozó agresszív formája napjainkban már nem létezik, így a még most is létező betegség manapság lassabban terjed és ritkábban halálos. A pestis embereket és állatokat egyaránt sújthat, jellemzően patkányokról kerül át bolhákra, így terjed.