Virágzó mikrobaközösségre bukkantak kutatók két méterrel az ultraszáraz chilei Atacama-sivatag felszíne alatt. A mikrobák a talaj sókristályara rakódott vékony vízhártyákból szűrik ki a tápanyagokat, az élethez pedig nincs szükségük oxigénre és napfényre. Az apró élőlényeket egy Mars-misszióra készülő műszer tesztelése közben találták, ami a vörös bolygón keres majd mikroorganizmusokat.
A Föld legszárazabb területének ismert Atacama-sivatagot már régóta használják a marsi küldetések tesztjeihez. A területen egy évszázad alatt csupán néhány alkalommal esik eső, a talaja pedig a Marséhoz nagyon hasonló sókat, például kálium-perklorátot tartalmaz.
A Marson még a sivatagénál is extrémebbek a körülmények: a felszínt kemény mínuszok és erős ultraibolya sugárzás ostromolják, amelyek könnyen áthatolnak a bolygó vékony légkörén. „A kutatók között általánosan elfogadott tény, hogy a Mars felszínén nagyon nehéz, de inkább lehetetlen életet találni, ezért mélyebbre kell ásnunk, ha élőlényeket akarunk felfedezni” – mondta Victor Parro, a madridi Asztrobiológiai Központ molekuláris mikrobiológia kutatója, aki a felfedezésről beszámoló tanulmány egyik szerzője.
A sivatagban egy Mars-felszín alatti élet kutatására szánt SOLID (Signs of Life Detector) nevű műszer prototípusát tesztelték, amely öt méter mélységig gyűjtött talajmintákat. A SOLID minden olyan molekulát megkeres, melynek köze lehet az élethez – cukrokat, fehérjéket, DNS-t –, majd ezeket ellenanyagokkal, immunglobulinokkal bombázza. Amikor az antitest elér egy molekulát, kémiai úton összekapcsolódik vele, a kötött párt pedig egy speciális CCD kamerával fényképezik le.
A SOLID két méterrel a felszín alatt baktériumokat, archeákat (ősbaktériumokat), DNS-t, és más élő molekulákat is talált. A kutatók már korábban is fedeztek fel hasonló életformákat a sivatag legfelső harminc centiméteres rétegében, amelyek ugyanígy, a talaj sókristályain képződött vékony vízhártyáknak köszönhetően maradtak életben a felszín alatt. A víz származhat a légkörből, vagy a talajvízből is.
Annak ellenére, hogy a most talált organizmusok túl mélyen élnek ahhoz, hogy napfény érje őket, a talajból ki tudják szűrni az élethez szükséges anyagokat. Napfény helyett ecetsavat és hangyasavat használnak energiaforrásként, oxigén helyett pedig ionokat a légzéshez. „Ezeknek a mikrobáknak lényegében csak egy kevés vízre van szükségük az élethez” - mondta Parro.
A Marson élő mikrobák nagyon hasonlóak lehetnek az Atacamában találtakhoz, így a SOLID könnyedén felfedezi majd őket. A hasonló körülmények között élő organizmusok ugyanolyan molekuláris mechanizmusokkal működnek, tehát valószínűleg az összetevőik is szinte megegyeznek.
A SOLID menetkész verziója 15 millió dollárból épülhetne meg, és egy, az átlagnál kisebb költségvetésű Mars-misszióban lenne szerepe. 2018-ban a Európai Űrügynökség is a vörös bolygóra küldene egy olyan műszert, amely negyven különböző ellenanyaggal keresné a marsi élet fosszíliáit. Az azonban kérdéses, hogy az ExoMars nevű Mars-járóra tervezett eszköz és a SOLID valaha elhagyják-e a Földet, mivel a NASA idén februárban lépett vissza az ESA-val közösen tervezett, marsi élet után kutató küldetésektől.