A magányosan élő madagaszkári cigányréce endemikus faj, tehát természetes állapotban csak egy adott területen belül él, mégpedig Madagaszkár középső részén. Ez a cigányrécefaj az1930-as években még nagy számban fordult elő a sziget legnagyobb tava, az Alaotra környékén. A negyvenes-ötvenes években aztán hanyatlásnak indult a populáció. A kilencvenes évekig még egyszer láttak belőlük a tónál 1960-ban, majd 1991-ben sikerült befogni egyetlen hím példányt. 1989-ben, majd 1994-ben is intenzív akciókat indítottak a faj egyedeinek a felkutatására, ám ezek nem jártak sikerrel.

A kilencvenes évek végére kihaltnak gondolták a fajt, de 2006-ban újra felfedezték őket. Egy fajmegőrzési program aktivistái 22 egyedet számoltak össze 2008-ban az észak-madagaszkári Matsaborimena-tónál. A következő évben már csak 19 példányt találtak, ebből összesen hat volt tojó. A Wildfowl & Wetlands Alapítvány (WWT) és a Durrel Wildlife Conservation alapítvány ekkor indította el a világ legveszélyeztetettebb kacsájának a megmentését célzó programját. A madagaszkári cigányréce a Természetvédelni Világszövetség (IUCN) vörös listáján a kihalófélben lévő fajok között szerepel, és a vadon élő egyedeknek egyetlen környezeti szennyezés vagy járvány is végzetes lehet.

Az alapítványok programjának az volt a célja, hogy tojásokat gyűjtsenek, majd fogságban szaporítsák a madarakat, ezzel biztosítva a faj fennmaradását. A kutatók 24 tojást szedtek össze a tó partján. Amíg a fajrehabilitációs központot előkészítették, addig egy hotel fürdőszobájában kezdték el nevelni a fiókákat. Az akkori kiskacsák mára felnőttek, és fogságban kikeltek az ő fiókáik is – írja a BBC. A mostani fészekalj a faj összegyedszámának majdnem az egyharmadát teszik ki, velük együtt jelenleg a madagaszkári cigányréce hatvan ismert egyedéről tudnak a kutatók. A WWT és a Durrell vezetői szerint a fiókák reményt adnak, hogy a madárfajt meg lehet menteni a kihalástól.

A kutatók a vadon élő populációt is megfigyelték, hogy megtudják a drasztikus létszámcsökkenés okát, és felmérjék az ideális életkörülményeket a fogságban felnevelt kacsák számára. A felmérésekből rájöttek, hogy a Matsaborimena-tó csak amolyan utolsó menedék volt a kacsák számára, de egyáltalán nem volt ideális. A terepszemlék alapján nagyon kevés a táplálék a területen, emiatt nem tudják felnevelni az utódokat a felnőtt madarak. A kutatók továbbra is keresik, hogy hol tudnák a jövőben szabadon engedni a felnevelt cigányrécéket. Olyan természetes helyet keresnek, ahol a kacsák elegendő táplálékot találhatnak, sikeresen szaporodhatnak, és sem a ragadozók, sem az ember nem fenyegeti őket. Ha nem találnak ilyen területet, akkor létrehoznak egyet.