A korábbi kutatások már rávilágítottak, hogy a HIV vírus elleni védekezésben kulcsszerepet játszanak a vírust elpusztítani képes ölősejtek. Mostanra kiderült, hogy nem az ölősejtek száma, hanem a hatékonysága az, ami sikerrel veszi fel a harcot a vírussal.
Újabb, talán kulcsfontosságú megállapítást tettek a HIV-vírussal kapcsolatban négy ország kutatói, miután rájöttek, hogyan tarthatja kordában a vírust egyes fertőzöttek szervezete. A kutatók öt olyan HIV-fertőzött vérét elemezték, akiknek az immunrendszere kontrollálni tudta a HIV-vírus szaporodását. Az eredményeket összevetették olyan fertőzöttekével, akik erre nem voltak képesek gyógyszerek nélkül. A Nature Immunology című szakfolyóiratban közzétett tanulmány arról számol be, hogy a titok nem a fertőzés ellen ható ölősejtek számában van, hanem abban, hogy milyen eredményesen tevékenykednek.
Háromszázból egy HIV-fertőzött immunrendszere képes kontrollálni a HIV-vírust gyógyszerek segítsége nélkül, méghozzá a saját ölősejtjeik egyik törzse, az úgynevezett citotoxikus T-limfociták (CTL) segítségével. A tanulmányban az amerikai, kanadai, japán és német kutatók alkotta csoport arról számolt be, hogy ennek a ölősejttörzsnek olyan receptormolekulái vannak, amelyek ügyesebben azonosítják a HIV-vírussal megfertőzött fehérvérsejteket, így immunrendszerük célirányosabban támad.
Bruce Walker, a massachusettsi Ragon Intézet fertőzőbetegség-szakértője szerint eddig is tudták, hogy a HIV-fertőzött embereknek több tonnányi ilyen ölősejtjük van, de nem tudták, hogy ilyen sok ölősejt jelenlétében mégis miért lesznek AIDS-betegek az emberek. Mostanra kiderült, hogy egy különleges tulajdonság tesz hatékonyabbá bizonyos sejteket a védekezésben. A vizsgálatokba összesen tíz HIV-fertőzöttet vontak be, akik közül öten a kivételezett csoportba tartoznak, mert szervezetük képes kontrollálni a HIV-vírusokat, így egészségesek maradtak gyógyszer nélkül is.
A HIV-vírus egy bizonyos típusú fehérvérsejtet, a CD4 sejteket pusztítja el, az így immunvédelem nélkül maradó embereket pedig könnyebben fertőznek meg más kórokozók, amelyek között potenciálisan halálos is lehet. Walkerék különbséget látnak abban, ahogy az ölősejtek észlelni képesek a fertőzött sejteket, és ahogyan hozzájuk kapcsolódnak. Az orvos kifejtette, hogy a HIV ellen nem egyszerűen ölősejtre van szükség, hanem olyan ölősejtre, amely különösen jó a fertőzött sejtek felismerésében, mert speciális (T-sejt) receptorral rendelkezik.
Walker úgy véli, az eddigi vakcina fejlesztési próbálkozások azért vallottak kudarcot, mert nem ezt a hatékony típusú T-sejt receptort állították elő. Azt azonban továbbra sem tudják a kutatók, hogy ezt a bizonyos T-sejt receptort miként lehet előállítani. Következő lépésként azt vizsgálják meg, hogy milyen különlegesség van ezekben a receptorokban, amely felruházza őket leírt képességükkel. Walker szerint a további kísérletek és a mostanihoz hasonló felfedezések egyre jobb helyzetet teremtenek ahhoz, hogy hatékony vakcinát készíthessenek a vírus ellen.