A Science tudományos magazin legfrissebb számában ismertették eredményeiket a Kaliforniai Egyetem davisi intézményének biokémikusai, akik Ann Powell vezetésével rábukkantak a genetikai kapcsolóra, amely a cukrok termelődéséért felel a paradicsomon belül.

A kutatók két fehérjét vizsgáltak, az úgynevezett transzkripciós faktorokat (GLK1 és GLK2), amelyek azt ellenőrzik, hogy a növényben valóban termelődjenek a DNS-ében lévő gének által kódolt kloroplasztok; ezek teszik lehetővé, hogy a napsugarak hatására a paradicsomban cukrok és más, például a színért felelős vegyületek keletkezzenek. A szupermarketekből ismert nagyüzemi paradicsomfajtákat úgy termesztették, hogy sokáig megőrizzék keménységüket, és egyszerre érjenek be. Ezt azzal tudták elérni a szelekció során, hogy az érési folyamat elején egyből halványzölddé váló, a sötétzöld állapotot kihagyó növényeket vitték tovább a termesztésben.

A mostani tanulmányból kiderült, hogy éppen a sötétzöld paradicsomban fejeződik ki természetes módon a GLK2 gén, amely lehetővé teszi a hatékonyabb fotoszintézist. Így az érés elején sötétzöld paradicsomban termelődik több kloroplaszt, illetve más, a növény ízét vagy színét befolyásoló vegyületek. A bolti fajták létrehozása közben kikapcsolódott ez a gén, ezért lettek olyanok, amilyennek ismerjük. A kutatók szerint a jobb íz kialakulásáért felelős gének megismerése lehetővé teszi, hogy a termesztők a jövőben a nagyüzemi paradicsomfajták ízét javítsák.