Ecetmuslicák vizsgálatával, lárváik szempillával való cirógatásával tárták fel a legalapvetőbb, mégis legkevésbé ismert emberi érzékelés, a gyengéd érintés molekuláris alapjait amerikai kutatók. A San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem (UCSF) kutatói a Nature tudományos magazinban megjelent tanulmányukban ismertették megállapításaikat, amelyekben azonosították az érintést közvetítő kulcsmolekulát.

A gyengéd érintés érzékelése igen korán kifejlődik, és velünk marad egész életünkben, az első anyai simogatástól életünk utolsó pillanatáig. Azt azonban, hogy miként zajlik az embernél és más élőlényeknél az érintés felfogásának folyamata, eddig nem ismerték pontosan.

Munkájukban az UCSF kutatói pontosan azonosították az idegsejtek egy bizonyos csoportját, amely felelős azért, hogy a gyengéd érintést tudassa az aggyal – legalábbis az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) esetében. Az idegvégződésekben bőséggel megtalálható NOMPC jelű fehérjéről derült ki, hogy kritikus szerepet játszik az ecetmuslica érintésérzékelésében.

Ezen kulcsmolekula nélkül az ecetmuslica lárvája teljesen érzéketlenné vált a kísérletben alkalmazott gyengéd érintésre. Ha ellenben a molekula visszakerült az érzéketlen neuronokba, azok visszanyerték képességüket a gyengéd érintés érzékelésére.

Az érintést a többi érzékeléshez hasonlóan a gerinctől az idegvégződésekig futó perifériális idegszálak irányítják. Ezekben az idegvégződésekben speciális molekulák detektálják az őket körülvevő bőr érintés miatt bekövetkező mozgását. Erre az ingerre úgy reagálnak, hogy kinyílnak, és beengednek bizonyos ionokat a sejtbe. Ha elegendően erős a jel, akkor a sejt továbbítja, ezzel jelzi az agynak az ingert. A most ismertetett kutatásban egyrészt pontosan meghatározták a folyamatban részt vevő idegsejteket, másrészt azonosították a kulcsszereplő ioncsatornát.