A New York-i metrókocsik és úgy általában a metrókocsik az egész világon nagyon hasonlítanak egymásra. A New York-i közlekedési szakemberek úgy döntöttek, hogy az utasok viselkedése alapján megpróbálják megalkotni a tökéletes metrókocsit.

Az új dizájnhoz két éven át figyelték az utasok viselkedését, 2011-2012-ben rögzítették, hol szeretnek állni, hova ülnek, mennyire szeretnek közel lenni utastársaikhoz. A kutatást nem csúcsidőben végezték, mert tömött kocsikban nem sok választása van az utasoknak, szorosan egymás mellett kénytelenek állni.

A tanulmány eredménye senkit nem lepett meg: a metróban utazók nem szeretnek közel lenni egymáshoz, inkább állnak, minthogy belepréseljék magukat az utolsó szabad helyre. Általánosságban elmondható, hogy a kocsi 120 százalékos telítettségű kell legyen ahhoz, hogy az ülések 90 százalékát elfoglalják.

Az sem meglepő, hogy az utasok az ajtók körül tömörülnek, jobban szeretnek oda állni, mint a kocsik belsejében kapaszkodni. Ez még akkor is igaz, ha a kocsik belsejében jóval több a hely. Emiatt a tervezők olyan kocsibelsőt ajánlanak, ahol aszimmetrikus az ajtók elrendezése, így nem bizonyos pontokban tömörülnének az utasok, hanem eloszlanának a kocsi hosszában még úgy is, hogy közben az ajtóknál állnak.

Az sem mindegy, hova ülnek szívesen az utasok. A legkedveltebb helyek a padok szélei, ablakok, oszlopok mellett, nem szeretnek középen ülni és nem ülnek más utas mellé, ha van máshol is hely. Ez a legfontosabb szempont, ehhez képest a több már részletkérdés, rövidebb utakon például nem számít, hogy menetiránnyal szemben vagy annak háttal ülnek. A tervezők éppen ezért inkább több, de rövidebb ülést tervezett a metrókocsikba.

Érdekes eredményeket hozott a nemek szerinti megoszlás, a nők inkább állnak még akkor is, ha a metrókocsi viszonylag üres. A gyerekek mindig találnak ülőhelyet. Amikor az ülőhelyekből már kevés van, akkor a nők könnyebben találnak ülőhelyet, valószínűleg azért, mert átadják nekik.