Agykutatások azt bizonyítják, hogy az elutasítás – még akkor is, ha idegentől jön – ugyanazokat az agyi pályákat stimulálja, mint a fizikai fájdalom. Helen Fisher, a Rutgers Egyetem kutatója olyan önkénteseken végzett MRI-vizsgálatokat, akik nemrég szakítottak.

A vizsgálat alatt megmutatták nekik volt párjuk fényképét. Az önkénteseknek számos területen megnövekedett az agyi aktivitása, olyan központoknál, mint a jutalom, motiváció, addikció, szenvedély és megszállottság. Mindez megmagyarázza, miért olyan nagy küzdelem túltenni magunkat egy szakításon.

A gyász szintén része lehet a szakításnak. Egy másik kísérletben a kutatók arra kértek nőket, akik nemrég szakítottak, hogy gondoljanak volt barátjukra. Agyi aktivitásukban olyan jeleket találtak, amelyek szomorúsággal, krónikus depresszióval voltak kapcsolatosak.

Némelyeknél hónapokig is eltarthat ez az állapot. Német kutatók egy csoportja hat hónappal a szakítás után vizsgált önkénteseket, akiknek még mindig fájt a szakítás és kötődtek volt párjukhoz. Náluk is találtak depresszióra utaló jeleket agyi aktivitásukban.

Ugyanakkor helyén kell kezelni ezeket a kutatásokat, figyelmeztet Xiaomeng Xu, a Brown University kutatója, mert a vizsgálatokat akkor folytatták, amikor az önkéntesen éppen a szakításra gondoltak, de az emberek nem mindig ezen jár az agyuk.