Ha egy gyerektől megkérdezzük, hogy mi szeretne lenni, jó eséllyel az űrhajós választ kapjuk. A legtöbben később elfelejtik ezt, de néhány fiatalnál megmarad ez az álom. Űrhajóssá válni nem könnyű, mert nincsenek olyan iskolák, ahol ezt tanulhatják a fiatalok. Kemény és kitartó munkával lehet az űrügynökségek közelébe kerülni, ahol több ezer jelöltből választják ki azt a néhány szerencsést, aki lehetőséget kap arra, hogy az űrbe utazzon. Magyarországról ez még a többi országnál is nehezebben megy, de az ESA tagsággal megnyílhat előttünk az út.
Nincsenek űrhajósképző iskolák, akinek ez az álma, azok az egyetem után jelentkezhetnek a nagyobb űrügynökségekhez, európaiak az Európai Űrügynökséghez vagy az amerikai állampolgárok a NASA-hoz. A legfontosabb, hogy az űrügynökségek a legkiválóbb jelöltekből válogatnak, az Európai Űrügynökség honlapján ezt le is írják, hogy csak a legjobbak jelentkezését várják – a jelölteknek tehát ki kell tűnniük tanulmányaikban, esetleg publikációkkal vagy nemzetközi versenyeken elért helyezésekkel.
Bár sokan azt gondolnák, az űrhajósokat nem a csillagászok közül választják ki. Persze a csillagászati ismeret sem árt, de sokkal fontosabb, ha a jelölt valamilyen természettudományi területen szakértő: főleg a fizika, kémia, biológia vagy orvosi szakokat érdemes keresni az egyetemeken. A másik út a mérnöki képzés, ezen belül is azokat a szakirányokat kell választani, amelyek kapcsolódhatnak az űrhajósok munkájához: gépész, vegyész, villamosmérnök, mérnök-fizikus.
Azért ezek a területek a legfontosabbak, mert ilyen irányú kísérleteket folytatnak például a Nemzetközi Űrállomáson. Többször megírtuk mi is, hogy biológusok és orvosok vizsgálják az űrrepülés és a súlytalanság élőlényekre gyakorolt hatását. Legutóbb például Chris Hadfield kanadai űrhajós végzett tucatnyi kísérletet a Nemzetközi Űrállomáson kutatók irányítása alatt. Az egyik kísérletben például arra keresték a választ, hogyan lehetne előrejelezni vagy megelőzni az ájulásokat, amelyek a súlytalansághoz hozzászokott űrhajósokkal fordulnak elő, miután visszatértek a Földre.
A tanulmányoknál maradva, az angol mellé oroszul is érdemes megtanulni, mert a Nemzetközi Űrállomás hivatalos nyelve az angol és az orosz. Európában még a francia és a német is fontos, mert az Európai Űrügynökségnél előbbi is hivatalos nyelv, az űrhajósok kiképzőközpontja (European Astronaut Centre, EAC) pedig Németországban, Köln mellett van. A központot 1990-ben alapították, több mint százfős személyzete a német (DLR) és a francia (CNES) űrügynökségektől érkezett. Az ESA követelményei között szerepel még az amerikai, orosz és japán kultúra ismerete is, mert ezek fontosak lehetnek a Nemzetközi Űrállomáson.
Az űrhajósoknak nagyon szigorú pszichológiai és egészségügyi követelményrendszernek kell megfelelniük. Pszichológiainak azért, mert a küldetések igencsak hosszúra is nyúlhatnak úgy, hogy közben kis helyen van összezárva néhány ember. Egészségügyi szempontból pedig azért kell megfelelni, mert a szervezet szélsőséges hatásoknak van kitéve az űrhajó kilövésétől a súlytalanságon át az egyhangú étkezésig. Mivel az űrhajósok sokat szerepelnek nyilvánosság előtt, a feltételek között szerepel, hogy élvezze a sajtótájékoztatókat, nyilvános eseményeket. Civil űrhajósoknál, vagyis tudósoknál nem követelmény a pilótavizsga, de komoly előnyt jelenthet, ha valakinek ilyen is van.
Maga a kiképzés három részből áll, egy 16 hónapos alapozó képzéssel kezdődik, ami főleg elméleti képzés, amelybe beletartozik az űrkutatás története, jelenlegi- és múltbeli küldetések és űrrel kapcsolatos jogszabályok ismerete, valamint a legfontosabb kapcsolódó tudományok alapjai. Már ebben a szakaszban megkezdik a gyakorlati képzést is, amely többek között a Nemzetközi Űrállomás beható ismeretéből áll, ez egyébként a következő lépcsőfok legfontosabb eleme, akkor tanulnak meg mindent, amit az űrállomásról tudni kell. A harmadik szakasz csak akkor következik, ha a már kiképzett űrhajóst beosztják egy küldetéshez, az azzal kapcsolatos felkészülés zajlik ekkor.
Hasonlóan történik a NASA-nál is a kiképzés, az amerikai űrügynökség általában két évente hirdet felvételt, civilek és pilóták is jelentkezhetnek. Legutóbb június közepén mutatták be nyolc jelöltjüket, tudósokat és pilótákat közösen.
A programra amerikai állampolgárságúakat várnak, illetve a listán szereplő űrügynökségeken keresztül is lehet jelentkezni – Magyarország nincs a listán. Általánosságban elmondható, hogy három éves gyakorlattal rendelkező egyetemi végzettségű mérnökök, biológusok, fizikusok vagy matematikusok jelentkezését várják. Alapvető kitétel a jó fizikai kondíció, a 140/90-es vérnyomás és a 147-190 centiméter közötti magasság. Nincs életkori korlátozás, bárki jelentkezhet, annyit érdemes figyelembe venni, hogy múltban 26-46 év közöttieket választottak ki a programra. A hivatásos pilótáktól sokkal többet várnak, például ezer óra repülés parancsnoki beosztásban sugárhajtású repülőgépen.
Ha valakit kiválasztanak, következik a kétéves kiképzés, amikor alaptudományokat (matematika, fizika, csillagászat, meteorológia, oceanográfia), alkalmazott tudományokat (navigáció, anyagfeldolgozás, űrtechnika) és nyelveket (például oroszt) tanulnak. A fizikai állóképességet katonai kiképzéshez hasonló gyakorlattal, búvárképzéssel növelik. Alacsony és magas légnyomású kamrákban gyakorolnak, különböző súlytalansági gyakorlatokat végeznek, szimulátorokban gyakorolják a normál és vészhelyzetben követendő teendőket és több órát repülnek vadászgépeken.
Az űrügynökségek azért ügyelnek kínosan arra, hogy a legjobbakat válasszák ki, mert a leendő űrhajósok kiképzése nagyon hosszú és drága folyamat. Évekig tart megtervezni egy küldetést, az űrhajósok felkészítésében százak vesznek részt. A küldetések sikerében az űrhajósoknak kulcsfontosságú szerepe van, mivel nagyon kevés lehetőség van a repülésre, az ügynökségek biztosak akarnak lenni abban, hogy a kiválasztott űrhajósokat lehető legjobban kihasználják az űrben töltött időt különböző feladatok, kísérletek elvégzésére.
A Magyarországról való jelentkezést megnehezíti, hogy a kiképzésre általában az ESA tagállamaiból lehet jelentkezni és Magyarország még nem tag. 2003 óta az ESA európai együttműködő állama, így egyelőre a PECS (Plan for European Cooperating State) programon keresztül vesz részt az ESA programjaiban.
Az ESA néhány évente írja ki a pályázatot űrhajósképzésre, minden alkalommal egyedi feltételekkel – nyilatkozta Both Előd, a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatója. A 2009-ben lezárult pályázatoknál Magyarországról nem lehetett jelentkezni, de elképzelhető, hogy a következő kiírásnál Magyarország is tag lesz, vagy ha nem, akkor a jelentkezést majd kiterjesztik a társult államokra is.