Az űrhajósok gyakran figyelik meg a Földet, a felszínt, a légköri jelenségeket a Nemzetközi Űrállomás nézőpontjából, olyanokat is, amelyeket egyszerűen nem láthatunk a Földről. Most sikerült egy fotón kettő ilyet is megörökíteni: gravitációhullámot és napcsillanást (sunglint) a Felső-tó környékén. A kép tetején a dél-ontarói Canadian Shield, nyáron az erdő kiterjedt lombkoronái borítják. A part mentén nyugaton és délnyugaton Pukaskwa National Park, és párhuzamos felhősávok láthatóak. A fényképet június 24-én készítette az űrállomáson tartózkodó Expedition 36 személyzete, egy Nikon D3S-sel.

A gravitációhullámok akkor keletkeznek, amikor a nedves légtömeg a levegőben lévő egyenlőtlenségekkel találkozik, például amikor a hideg levegő átáramlik a melegebb levegőn. Ilyenkor az áramló levegő fel-le mozog: amikor a levegő felemelkedik, felhők kondenzálódnak (cseppfolyósodnak), illetve elpárolognak, ahogy a légtömeg süllyed és felmelegedik. Ez a jelenség szélirányra merőleges párhuzamos felhőket termel. Ezen a képen a felhők sávjainak iránya párhuzamos a tengerpartokkal, ez alapján a levegő északi irányba áramlik, stabilizálódik a tó felületén, és létrehozza a gravitációhullámokat.

A másik jelenség a napcsillanás (sunglint), az Isle Royale északkeleti részén lévő vízfelszínt érinti. Ez akkor jön létre, ha a napfény ugyanolyan szögben éri a vízfelszint, amilyen szögben a megfigyelő objektum áll. A napfény ilyenkor visszaverődik, és nagyon fényes, tükörszerű hatást kelt.