Két hónapnyi várakozás után végre ismét észlelhető az ISON-üstökös, amely az első megfigyelések alapján szépen fényesedik, így reményünk van arra, hogy decemberben szabad szemmel is látható lesz.

Lassan egy éve ismerjük a C/2012 S1 (ISON)-üstököst, amely november végén és decemberben az évszázad egyik legfényesebb csóvás égi vándora lehet - vagy elenyészik, még mielőtt elérné napközelpontját, és még csak szabad szemmel sem lesz látható. Mindkét eset bekövetkezhet, ami jól mutatja, hogy az üstökösök még mindig a legkevésbé előrejelezhető égi jelenségek közé tartoznak.

A felfedezése utáni hónapokban az akkor még messze, a Jupiter pályáján túl járó és csak fotókon látható kométa szépen fényesedett, ám 2013 elejétől kezdve a fényesedés megtorpant. Hónapokon át szinte semmit sem változott, ami komoly aggodalommal töltötte el a csillagászokat. Június elejéig tudtuk követni az ISON-t, amely mintha újból fényesedni kezdett volna, de ekkor már olyan alacsonyan látszott az esti égen, hogy nem lehetett tovább észlelni.

Két hónapnyi tehetetlen várakozás következett, amíg az üstökös Földünkhöz képest a Nap átellenes oldalán tartózkodott. Augusztus második hetében távolodott el ismét annyira csillagunktól, hogy remény lehetett észlelésére. Szinte óránként frissítettük a bejáratott hírcsatornákat, míg végül augusztus 13-án megérkezett a várva várt megfigyelés.

Bruce Gary amerikai amatőrcsillagász augusztus 12-én hajnalban húsz percen keresztül követte 28 cm-es távcsövével a mindössze 7 fok magasan látszó üstököst. Két tucatnyi 20 másodperces felvételt sikerült készítenie az egyre világosodó égen, melyek összeadásával előtűnt az ISON-ütökös szépen sűrűsödő feje és rövid porcsóvája.

Fényességét a rossz körülmények miatt csak közelítő pontossággal lehetett megmérni, ám így is egyértelmű, hogy végre újra fényesedésnek indult, a nyár eleji 16 magnitúdóról 14 magnitúdóra fényesedett. Mindez és megjelenése arra utal, hogy az üstökös magja jó erőben van, és kitarthat addig, amíg november 28-án mindössze 1,1 millió km-re megközelíti napunk felszínét. A fényesedést augusztus 17-én és 18-án az osztrák Michael Jäger is megerősítette, így augusztus végén közepes méretű távcsövekkel már vizuálisan is megfigyelhető lehet a hajnali égen.