A legtöbb szülő, aki kiabál a gyerekével, soha nem bántalmazná fizikailag. Pedig amerikai kutatók szerint a hangoskodás, a durva sértések, a verbális fegyelmezés valószínűleg hosszú távon ugyanannyira meghatározóak lehetnek, mint mondjuk a pofozás. Ming-Te Wang, a University of Pittsburgh kutatójának eredményeit Child Development nevű online szaklapban publikálták.

Az eredmények szerint a szülők többsége használ kemény verbális fegyelmezést valamikor a gyereknevelés alatt. Eddig nagyon kevés kutatás készült arról, hogy ennek milyen hatásai vannak. A mostani tanulmány fő megállapítása, hogy a kiabálás a problémás viselkedés csökkentése helyett inkább súlyosbítja azt. A kutatók szerint azok a serdülők, akik megélték a verbális bántalmazást, sokkal magasabb arányban mutatták a depresszió tüneteit, valószínűbb, hogy viselkedési problémáik vannak, antiszociálisak, agresszívek, hajlamosak a vandalizmusra.

A legmeglepőbb, hogy a negatív hatásokat már kétéves időtartamban ki lehetett mutatni: már hasonló mértékben jelentkeztek, mint a fizikailag bántalmazott gyerekeknél. A kutatás azt is kimutatta, hogy a meleg szülői viselkedés, például a szeretet mértéke, érzelmi támogatás, szülő-gyerek kapcsolat nem befolyásolta a verbális agresszió által okozott negatív hatásokat. Wang szerint még akkor is káros a kiabálás, ha csak ritkán fordul elő.

A másik meglepő megállapítás, hogy ezek az eredmények kétirányúak, az egész ördögi kör: a szerzők megmutatták, hogy a kemény verbális fegyelmezés gyakrabban fordul elő azoknál a gyerekeknél, akiket problémásnak kiáltanak ki. Ez a viselkedés pedig nagyobb eséllyel folytatódik tovább, ha a szülők így próbálnak nevelni.

A kutatást 10 észak-pennsylvaniai középiskola részvételével végezték, két év alatt, 967 serdülő és szüleik részvételével. A legtöbb család középosztálybeli volt.