Index Vakbarát Hírportál

Az agy is megváltozik a nőveréstől

2013. november 7., csütörtök 14:49 | aznap frissítve

A feleségét bántalmazó Balogh Józsefen a világ szeme, mindenki azt várja, lemondott-e már. A bántalmazott nők ügye persze előkerül ilyenkor, de gondolunk arra is, mit él át mostanság Baloghné. Talán az ő életében is állandósult már a stressz, előjött a depresszió, és hippokampusza is zsugorodni kezdett.

A bántalmazott nők hajlamosabbak a depresszióra, szorongásra, poszttraumatikus stresszre, a túlzott alkoholfogyasztásra és az öngyilkosságra, bizonyította több amerikai kutatás. Azok körében, akiket gyerekként és felnőttként is molesztáltak, az ilyen pszichiátriai betegségek kockázata még sokkal nagyobb. Összességében a pszichiátriai esetek harmada hozható összefüggésbe a családon belüli erőszakkal, állítja egy 1998-as összefoglaló tanulmány.

A kutatást ismertető dokumentumból kiderül, hogy a családon belüli erőszakkal

a nők 28 százaléka szembesül élete során,

míg ugyanez a férfiak 18 százalékára igaz. A férfiaknál az erőszak súlyossága és a következményei is enyhébbek. Egy ausztrál felmérés szerint pedig a párkapcsolatukban bántalmazott nők ötször olyan gyakran depressziósok, mint a nem bántalmazottak, és ha a kapcsolat a bántalmazás ellenére még mindig tart, akkor 13-szoros ennek az esélye.

Hogy a bántalmazás miért vezet depresszióhoz, annak jól leírt pszichológiai magyarázata a depresszió állatmodellje és a „tanult tehetetlenség”. Az ezt igazoló kísérletben a patkányokat időnként árammal csípték meg, függetlenül attól, hogy lenyomtak-e egy gombot, hová mentek, mit csináltak. A patkányok eleinte megpróbáltak elbújni, nyomogatni a gombokat, de mivel ezzel semmit sem értek el, egy idő után már csak gubbasztottak a ketrec közepén letargikusan, tűrve, hogy megrázzák őket. Az emberi depresszió hasonlóan hat, az emberi áldozatok is sokszor ugyanígy belenyugodnak a sorsukba.

A lepcses Anettka egyik pillanatról a másikra tökéletesen megnémult. (...) Pár hétre rá megjelentek szemében az első könnycseppek, melyek lassan szánkáztak alá elgyötört arcán. Nem először néztük végig ezt a fokozatos leépülést. Kérdezgettük szegénykét, mi történt, de soha nem válaszolt. Később a kék, zöld és lila foltok is menetrendszerűen tűntek fel a szeme körül. Felrepedt a szája, ragtapasz került a fülére, dudor nőtt a homlokán. Azután sántított, végül a bal kezét begipszelték.

Az Éden tulajdonosa nem tűrt tovább, kirúgta. Anettka térden állva könyörgött, azt mondta, ő kéz és láb nélkül is képes kiszolgálni, a vérében van a szakma, engedje őt a tulaj úr dolgozni. A főnök azt válaszolta, ha ezt a brutális vadbarmot elhagyja, dolgozhat tovább, de kéken-zölden, törött végtagokkal nem tart rá igényt. Anettka feltápászkodott a padlóról, és őszintén bevallotta: – Arra képtelen vagyok. Nem hagyom el soha. Szeretem.

Némán összeszedte a cuccát, és köszönés nélkül távozott.

Soha többé nem láttuk.

(...)

Boldogok voltunk, és sejtelmünk sem volt arról, hogy miközben mi a forró halászlevet kanalaztuk, Anettka negyedik férje a másfél szobás kőbányai bérleményben egy üres Royal vodkás üveggel agyonverte egykori pótanyánkat, a boldogtalan pincérnőt.

Részletek Cserna-Szabó András Szíved helyén épül már a Halálcsillag című regényéből.

Amikor az ember a farkasok elől menekül, teljes gőzzel fut, és nincs kapacitása arra, hogy átgondolja, mi történik vele. Később viszont, amikor már nem kell minden erőforrását a túlélésre koncentrálnia, akkor reflektál a történtekre. Ilyenkor is jelentkezhet a poszttraumás stressz zavar (PTSD), ami a bántalmazás egyik legegyértelműbb és leggyakoribb következménye – mondja Unoka Zsolt, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján működő pszichoterápiás osztály főorvosa. Az, hogy a PTSD pontosan milyen tünetekkel jár, függ az erőszak típusától, erősségétől, az áldozat személyiségétől, és attól, hogy mennyi ideig volt megfélemlítve.

Más hatást válthat ki az egyénből a fizikai, a szexuális (akár már a megjegyzések, fogdosás) és a lelki abúzus (leértékelés, kritika, fenyegetés). Igaz, hogy a PTSD főleg a fizikailag vagy szexuálisan bántalmazottaknál jelentkezik, a mentális sértések következményei tartósabban ronthatják az életminőséget. Ezek ugyanis önértékelési zavarokat okoznak, amik szorongáshoz, depresszióhoz vezethetnek.

A trauma alatt sokan úgy védekeznek, hogy teljesen lefagynak, kiürült, elidegenedett állapotba kerülnek, deperszonalizáltnak érzik magukat (nem érzik a testüket, mintha a szellemük nem is lenne benne), sőt derealizáltnak (környezetük távolinak tűnik, mintha egy üvegbura venné körül az egyént). Ha gyakran ismétlődik a bántalmazás, ezek az állapotok egyre meghatározóbbak lehetnek. Sok nő ezért saját magát kezdi bántalmazni, hogy kikerüljön az érzéketlenségből.

A zavart áldozatnem tud szabadulni emlékeitől.

Filmjelenetek láttán vagy akár az erőszak szó hallatára a traumához kapcsolódó emlékek, flashbackek, rémálmok üldözik, beáradnak érzelmeibe. A beteget ilyenkor rettegés fogja el, szorong vagy elkeseredetté válik, ingerült és dühös, agresszív lesz, apró ingerekre úgy reagál, hogy azt a környezete furcsának találhatja. Ha kialakul ez a zavar, állandó készültségi állapotban tartja a személyt, aki a folyamatos feszültség miatt nem tud ellazulni vagy elaludni, éjjel gyakran felriad.

Sok esetben kialakul egyfajta elkerülő magatartás is, az áldozatok nem mennek olyan helyekre, amelyek az abúzusra emlékeztetik őket. A szexuális abúzus pedig teljesen képtelenné teheti az áldozatot a későbbi szexuális együttlétre. Ha a nő továbbra is agresszív férjével él, de a korábbi bántalmazás miatt megpróbálja elutasítani a szexet, az újabb bántalmazásokhoz vezethet.

Még az agy is átrendeződik

A BMC Psychiatry idén azt kutatja, hogyan hat a fizikai bántalmazás a nők mentális egészségére. A kortizol nevű stresszhormont vizsgálják az erőszakkal összefüggésben. Egyes kutatók azt állítják, hogy a kortizol pontosabb képet fest a bántalmazottak állapotáról, mint egy pszichiátriai diagnózis.

 A kortizol szintje normális esetben reggel a legmagasabb, és a nap folyamán folyamatosan csökken. Szintje az egészséges embernél akut stresszhelyzetekben ideiglenesen megemelkedik, és segíti a konfliktusok kezelését az anyagcsere és a kognitív funkciók módosításával. A tartós, krónikus stressz ugyanakkor a stressztengely hiperaktivitásához vezet, vagyis az állandóan magas lesz a kortizolszint. Ennek kimerülése után a végső eredmény a kortizolszint csökkenése, normál napi ingadozásának eltűnése.   

A krónikus stressz nemcsak az említett stressztengely működését zavarja össze, hanem az agyunk bizonyos területei is összemennek hatására. Ezek főleg az érzelemszabályozásért, problémamegoldásért felelős agyterületek. A krónikus stressztől a memóriáért felelős agyterület, a hippokampusz mérete és sejtgazdagsága is csökken, míg egy másik agyterületé, az amigdaláé nő. Az amigdala a félelemért és agresszióért felelős terület az agyban, fenyegető eseményekre aktivizálódik és az agy más területeit mozgósítja.

Kissé leegyszerűsítve tehát a krónikus stressz hatására a memóriáért, okos döntésekért és érzelemszabályozásért felelős agyterületek sorvadnak, míg a félelemért és agresszióért felelős terület burjánzik.

Nem mernek segítséget kérni

Az áldozat személyisége erősen befolyásolja, hogy a trauma milyen formában okoz kárt, ezért nincsen olyan, hogy tisztán traumakezelés, mondja Unoka Zsolt. A leghatékonyabb tartós kezelés a pszichoterápia, csoportterápia lehet, ahol az abuzált más áldozatokkal is találkozik. (A klasszikus párterápia viszont nem hat, sőt, egyes kutatások szerint kifejezetten káros, mivel abban a bántalmazó házastárs az áldozattal egyenrangú félként szerepel.) Egyes esetekben gyógyszerek is hatásosak lehetnek kiegészítő kezelésként.

Ilyenkor a legfőbb feladat, hogy az áldozat újra biztonságban érezze magát. „A világ biztonsága, a testi és lelki integritás – ezeket a traumák megkérdőjelezik. A morális biztonság, érzelmi és testi biztonság megrendül, a nő nem bízik már abban, hogy tehet valamit saját maga védelmében”, állítja a szakorvos. Ráadásul gyakran környezete is a traumatizáltat hibáztatja, és az áldozat gyakran elhiszi, hogy vele van a baj. Az intenzív szégyenérzet, az önbecsülés csökkenése a következmény. „El kell érni, hogy az áldozat ne folytassa az önbántalmazást; vissza kell szerezni bizalmát” – mondja a szakember.

Az első lépés azonban, hogy a nő fizikailag biztonságba kerüljön: „Ha nincs biztonság, akkor eleve kérdéses a terápia.” Persze a pszichoterápia arra is irányul, hogy az áldozat ki tudjon lépni szerepéből (például házasságából), a segítés viszont nemcsak a pszi-szakma dolga, hanem jogi és rendőri segítségre is szükség van, mondja a szakorvos.

Hírhedt nőverők

A házasságon belüli nemi erőszak is csak 1997 óta szerepel a Btk.-ban.

Hogy az erőszak áldozatai teljesen vissza tudnak-e illeszkedni a világba, az sok mindentől függ.
Magyarországon nincsenek statisztikai adatok a bántalmazott nőkről; egyes becslések szerint minden ötödik magyar nő, mások szerint minden harmadik áldozat. Feltételezve, hogy minden ötödik áldozat, és ötven százalékuk emiatt lelki sérüléseket is szenved, nem túl rózsás a kép. „Mennyi pszichoterápia áll az ő rendelkezésükre? A közellátásban nem sok” – mondja Unoka. Ráadásul a megfélemlítettek közül sokan nem mernek beszélni az erőszakról, nem mernek segítséget kérni.

A főorvos szerint ahhoz, hogy megszűnjön a családon belüli erőszak, kulturális átalakulás kell. „Megszűnéséhez elérhetővé kell tenni a pszichoterápiát, de jogi, fizikai (rendőri) védelem is kell, hosszú távon pedig az, hogy a társadalom és a kultúra egyértelműen elutasítson minden vélemény, amely szerint az erőszak elfogadható. Az erőszak elutasítását a média minden csatornáján közvetíteni kell, hogy ez ne legyen a férfiak számára vagány, menő dolog, ők is elítéljék egymás között” – mondja a szakember, és hozzáteszi: ezen Magyarországon még nagyon sokat kell dolgozni.

Rovatok