Bár sokan mást állítanak, Howard Besser, a New York Egyetem professzora szerint a ma használt adathordozók nem túl strapabírók. A CD, a pendrive, a flash memória és a merevlemez nem bírják évtizedekig tárolni az adatokat.
A CD-ROM-ot eredetileg úgy tervezték, hogy száz évig is húzza, de sok közülük tízet sem bír ki – jegyezte meg a Kongresszusi Könyvtár archiválásán is dolgozó Besser.
A papír ellenben kiváló adathordozó. A XIX. században a papírgyártók savas vegyszereket kezdtek keverni a papír alapanyagába, amitől leromlott a minősége. Az annál régebbi könyvek viszont több száz évig is megmaradtak.
És hiába, hogy a papírnak is megvannak a gyengéi – például rosszul bírja a tüzet és a vizet –, ez a ma használt adattárolókra éppúgy igaz. Egy merevlemez például attól is tönkremehet, ha nem használják.
Besser és tucatnyi munkatársa egy 1998-as konferencián beszéltek először arról, hogy mi lenne a tökéletes adathordozó: a lézerrel platinába égetett, majd egy sivatagban elásott szöveg. „Ideális esetben egy nukleárishulladék-lerakót is építettek volna mellé, hogy az emberek sose felejtsék el, hol vannak az adatok” – mondta Besser.
Ennek ellenére az archiválást végző szakértőknek nem ez a legnagyobb problémája. Ugyanis hiába az elpusztíthatatlan adathordozó, ha nincs, aki megértse a tartalmát. A szakértőknek az információt feldolgozó eszközöket is meg kell menteniük; ez éppúgy lehet az ősi görög nyelv, mint a Word for Windows 95. Besser úgy látja, az archivált adatok dekódolása sokkal nagyobb nehézséget jelent, mint a megőrzésük.