A gamma-villanások a világegyetem legnagyobb energiájú folyamatai, felmerül a kérdés, hogy jelenthetnek-e bármiféle veszélyt a Földre. Egyes vélemények szerint igen, főleg akkor, ha bolygónk a robbanás következtében induló nagy energiájú úgynevezett jetek tengelyébe esik. A University of Alabama kutatói szerint a gamma-villanások történetének ezidáig legintenzívebb, 2013. április 27-én detektált és GRB 130427A jelű eseménye éppen ilyen volt.

Egy nagy tömegű csillag magjának összeomlása (szupernóva-robbanás) által elindított esemény azonban olyan messze történt, hogy hiába szabadított fel elképzelhetetlen energiákat és hiába mutatott a nyaláb éppen a Föld felé, mikor elért bennünket, a sugárzás már gyenge volt ahhoz, hogy bármiféle problémát okozzon.

Az eddig detektált gamma-villanások kivétel nélkül nagyon messze, az univerzum olyan tartományaiban következtek be, ahol az anyag szerveződése az ősrobbanáshoz sokkal közelebbi állapotokat tükröz. Ezekben a térrészekben még jóval kevesebb nehéz elem van, mint a hozzánk közeliekben, emiatt a szupernóva-robbanások is kicsit másképp zajlanak térben és időben távolabb. 

A kutatócsoport egyik tagja, Michael Briggs szerint a gamma-villanások a fiatal galaxisokban következnek be, a nehézelem-tartalom különbsége miatt a közeli univerzumban sokkal kevésbé gyakoriak. A távoli robbanások viszont – mint azt a GRB 130427A példája mutatja – még szerencsétlen geometriai konfigurációban sem jelentenek veszélyt ránk nézve.

Úgy tűnik tehát, hogy a nagyon távoli gamma-villanások nem valós veszélyforrások. Más lehet azonban a helyzet, ha egy ilyen esemény jóval közelebb, esetleg a saját galaxisunkban következne be. Ismert, hogy a Tejútrendszer általunk belátható részében több mint négyszáz éve nem történt szupernóva-robbanás, így statisztikai megfontolások alapján már éppen ideje lenne egynek.

Erre a szerepre az egyik legjobb jelölt az η Carinae hiperóriás, amely az elképzelések szerint a következő néhány százezer év során - szintén gamma-villanással - bármikor felrobbanhat. Az η Car azonban csak mintegy 7500 fényévre van tőlünk, ebből a távolságból pedig már akár veszélyes is lehet, ha 5 fokon belül kerülünk a majdani nagyenergiájú jethez.

Rob Preece és munkatársai a Fermi űrteleszkóp 12 kis- és 2 nagy energiájú szenzorának több gamma-villanásról gyűjtött adatai alapján két éve tesztelték azt a modelljüket, ami az ok és a folyamat jobb megértését célozza. Amikor 2013. április 27-én megtörtént a valaha mért legnagyobb villanás, ez a munka már éppen jó fázisban tartott ahhoz, hogy a rendkívüli esemény nyújtotta lehetőségeket kihasználva extrém nagy energiákon is próbára tegyék a modellt. Az eredményeket részletező szakcikk a Science magazinban jelent meg.