Index Vakbarát Hírportál

Több száz hangyát küldtek az űrállomásra

2014. január 21., kedd 14:40

Deborah Gordon professzor nemrég több száz hangyát küldött a Nemzetközi Űrállomásra. Azt fogják vizsgálni, hogy alkalmazkodnak gravitáció hiányához. Ez segíthet az önállóan működő robotok vezérlő algoritmusainak fejlesztésében.

Két hete vasárnap egy rakéta juttatta el az űrállomásra azt a szállítmányt, amiben 600 kis fekete hangya is volt. A rovarokat Deborah Gordon, a Stanford Egyetem biológusprofesszora küldte az űrállomásra. Gordon az állatok viselkedését akarja tanulmányozni; többek között azt, hogy a hangyák hogy alkalmazkodnak a gravitáció hiányához, és ez hogy befolyásolja a társas viselkedésüket.

Minderre azért van szükség, hogy a kutatók megértsék, hogy a sajátos környezet hogy befolyásolja más csoportok, például keresőrobotok viselkedését extrém körülmények közt.

A hangyák állandóan ellenőrzik a környezetüket: élelmet, új területeket és veszélyforrásokat keresnek. A felderítést a dolgozó hangyák végzik, de mivel ők igen rosszul látnak, főleg a szaglásukra kell hagyatkozniuk. További kérdés, hogy ha a felderítőknek nincs vezetője, és senki nem irányítja a keresésüket, honnan tudják, merre kell menniük?

A hangyák főleg szagokkal, illetve a páros csápjaik összeérintésével kommunikálnak. Több millió év alatt kialakult bennük, hogy a csápok gyakori összeérintése sűrűbb, zegzugos területet jelöl: ilyenkor véletlenszerű útvonalon körbejárnak, hogy minél alaposabban felderítsék a terepet. Ha kevesebbszer csápolnak, hosszabb, egyenesebb sorokba szerveződve haladnak - így viselkednek nagyobb területeken.

Gordon szerint hasonló szerveződési jelenség máshol is megfigyelhető. A mobilhálózatok például hasonló algoritmus szerint dolgozzák fel a jeleket, és az automatizált robotok is ilyen logikai módszerekkel vizsgálják át az üres épületeket, központi irányítás nélkül.

A hangyák zavarelhárítása

Mint minden hálózatnak, az emberek által tervezett rendszereknek is meg kell birkózniuk a zavarokkal. Ha például a fent említett robotok egy égő épületbe mennek be, számolniuk kell azzal, hogy tűz, füst, és más nehezítheti a továbbjutást, illetve az egymás közti kommunikációt. A kutatók épp ezért fejlesztenek olyan rendszereket, amik megbirkóznak az efféle zavaró tényezőkkel. Gordon úgy látja, a hangyák remekül boldogulnak ilyen helyzetekben.

A kísérletben hetven hangya viselkedését vizsgálták. Az állatokat kisebb, elkerített arénákba terelték – ezek nagyjából akkorák voltak, mint egy táblagép. A három részre osztott kísérleti dobozban videokamerával rögzítették a hangyák útvonalát. Azt is megfigyelték, hogy reagálnak, ha az elkülönítő paneleket eltávolítják; ilyenkor megnőtt a bejárható területük.

Már 150 millió éve fejlesztik

A mikrogravitáció ugyanúgy összezavarta a hangyákat, mint az intelligens robotokat a rádióhullámok zavara. A hangyák gravitáció nélkül nehezebben tudtak járni, így kevesebbszer ütközhettek össze, hogy információt cseréljenek. A kutatók megfigyelték, hogy a hangyák miként próbálnak boldogulni ilyen feltételek mellett. Az eredményeket arra használnák, hogy a változásokra rugalmasan reagáló robotokat építsenek.

Megoldottuk, hogy robotokat irányítsunk egy égő épületben, ahogy azt is, hogy miként reagáljanak a mobilhálózatok a vételi zavarokra. A hangyák viszont 150 millió év alatt fejlesztettek ki hasonló algoritmusokat. [...] A hangyák módszereinek megismerése segíthet abban, hogy olyan hálózatokat tervezzünk, amik megbirkóznak a hasonló problémákkal – mondta Gordon.

Rovarirtó nem kell majd

A NASA megjegyezte: nem kell attól tartani, hogy az űrállomást elárasztják a hangyák, és kárt tesznek benne. A kutatók ügyeltek arra, hogy csakis steril, dolgozó hangyákat küldjenek, így here és királynő nélkül nem szaporodhatnak.

Rovatok