Alig hatvanezer év kellett ahhoz, hogy a földi élőlények kilencven százaléka kipusztuljon a perm-triász kihalási esemény idején. A legújabb kutatások szerint sokkal gyorsabban zajlott le az 540 millió évvel ezelőtti esemény, amely az eddigi legsúlyosabb kihalás.

A kutatásban nem foglalkoznak a kiváltó okokkal, bár a kutatóknak számos elméletük van. Az elfogadott elméletek szerint egy hosszabb folyamatot zárt egy hirtelen fellépő katasztrófa, amely lehetett több hatalmas vulkánkitörés is Szibériában. A most publikált kutatást Seth Burgess, az MIT geokémikusa vezette.

Szerinte akármi is okozta a kihalást, az nagyon gyors volt. Fontos ennek a kutatása, mert jó képet kaphatunk arról, hogyan reagál az élővilág a váratlan, kritikus eseményekre.

A perm-triász kihalási esemény jelentette a perm korszak végét. A tengeri fajok 96 százaléka, a szárazföldi gerincesek 70 százaléka halt ki. Olyan súlyos volt a csapás, hogy az élővilágnak jóval hosszabb ideig tartott magára találni.

Az eseményről nagyon jó nyomokat találnak Kínában, az elmúlt évtizedekben geológusok százai gyűjtöttek kőzeteket a Meishanban. Ezek elemzésével próbálják egyre jobban megismerni az eseményt. Burgess és kollégái a legújabb módszerekkel állapították meg az ott talált vulkáni nyomokat is magukon viselő kőzetek nyomait.

Az adatokból kiderült, hogy a kihalási esemény 251,941 millió évvel ezelőtt kezdődött (plusz-mínusz 37 ezer év) és nagyjából 251,880 millió évvel ezelőtt fejeződött be (plusz-mínusz 31 ezer év). A kőzetek vizsgálata pedig azt mutatta, hogy a levegő szén-dioxid tartalmának növekedése hirtelen jött és rövid életű volt.

Burgess szerint nagyjából a kihalás kezdete előtt húszezer évvel jelent meg és 10-15 ezer évig tartott. Ez nagyon rövid időszak. Vannak persze más bizonyítékok is, a tengervíz hőmérséklete például tíz fokkal nőtt az időszakban. A hirtelen szén-dioxid növekedés pedig jóval savasabbá tehette a tengereket. (Hasonló folyamat játszódik le most is.)