Hűlés közben összement a Merkúr, és hegységekre emlékeztető dudorok jelentek meg a felszínén - jelentette be vasárnap az amerikai űrhivatal, a NASA. A bolygónak feltehetően ugyanolyan folyékony magja van, mint a Földnek.

Mindegyik bolyó veszít a hőjéből, ami alól a Merkúr sem kivétel, hiába ez a Naphoz legközelebbi égitest. A hűlési folyamat miatt a bolygó kráterekkel csipkézett felszínén hatalmas csúcsok alakultak ki, amelyek közt 3 kilométer magasak is vannak. Néhány hegylánc 1700 kilométer hosszan kígyózik a Merkúr felszínén. Mindez a Messenger űrszonda felvételeiből derült ki, amely 2011 óta kering a Merkúrnál.

„Még most is lehetnek olyan földrengések, amelyek átformálják a Merkúr felszínét” - mondta William McKinnon, a Washington Egyetem Föld- és Bolygókutató karának professzora. Ha el tudnánk helyezni szeizmikus mozgásokat mérő műszereket a bolygó felszínén, és azokat nem égetné el a Nap hője, akkor valószínűleg hallanánk a lemezek mozgását - tette hozzá McKinnon.

Az már az 1974-ben és 1975-ben odalátogató Mariner 10 űrszonda adataiból is kiderült, hogy a bolygó összemegy. A Mariner 10 csak a felszín 45 százalékát tudta lefotózni, és ez alapján a kutatók 2-6 kilométerre becsülték a zsugorodás mértékét a bolygó születése óta.

A legfrissebb adatokból azonban ennél nagyobb, 8-14 kilométeres zsugorodás jött ki, és a tudósok számításai szerint 4880 kilométer lehet a bolygó átmérője.