Index Vakbarát Hírportál

Megfejtik-e valaha a piramisok rejtélyét?

2014. május 7., szerda 21:50

Az ókor hét csodája közül mára csak a gízai piramisok maradtak fenn, nem véletlen, hogy számtalan tudományos, és kevésbé tudományos elmélet született az elmúlt 4500 évben arról, hogyan építették őket. Sokan nem tudnak megbirkózni azzal a gondolattal, hogy az egyiptomiak modern eszközök nélkül, egyszerű szerszámokkal ilyen hatalmas épületeket tudtak készíteni, ezért nyúlnak más - amúgy még nehezebben hihető - magyarázatokhoz. Pedig a régészek már évtizedek óta tudják, hogyan épültek a piramisok, legfeljebb a részleteken vitatkoznak még.

Néhány napja megint megfejtették az egyiptomi piramisok építésének titkát. A hét ókori csoda egyike annyira izgatja az emberek fantáziáját, hogy folyamatosan, szinte évente rukkolnak elő valamilyen elmélettel a kutatók a piramisokat körülvevő rejtélyekről.

Mert ilyen rejtély nagyon sok van, kezdve rögtön azzal, hogy hogyan voltak képesek több tonnás köveket elszállítani több száz kilométerre, majd a megfelelő helyre emelni azzal a technológiával, amivel az ókori egyiptomiak rendelkeztek nagyjából 4500 évvel ezelőtt. Na és hogy tudták a kezdetleges eszközeikkel kifaragni és olyan pontosan egymáshoz illeszteni a több tonnás tömböket?

A piramis szó jelentése

A piramis szó valószínűleg a gúla magasságára vonatkozó óegyip­tomi geometriai terminusból, a peremusz szóból ered, ezt társították hozzá később a görög pür, azaz tűz szóhoz. Az egyiptomiak mer-nek nevezték, ennek a szónak a jelentése a fölemelkedés helye.

Egyiptomban száznál is több piramis épült, kisebbek és nagyobbak, vannak félig készek és befejezettek is. A régészek a főbb állításokban egyetértenek, az eddigi leletek és ásatások alapján nagyjából tudják, hogyan és mennyi idő alatt építették fel a hatalmas síremlékeket.

Abban ugyanis a legtöbben megegyeznek, hogy a fáraók síremlékeiről van szó, bár fáraó múmiáját még nem találtak egyetlen piramisban sem (azok külön síremlékekben nyugszanak a Királyok völgyében; lehet hogy a piramisokban is voltak, de a sírrablók tettek róla, hogy a régészek már ne találják meg őket). 

Csillagászatilag is pontos tájolás

Mielőtt továbbmennénk, nézzünk meg néhány adatot a legnagyobb piramisokról, elsősorban a legnagyobbról és leghíresebbről, Kheopsz fáraó piramisáról. A gízai nagy piramis, amely időszámításunk előtt 2580-2530 körül épült, 2,5 millió kőtömbből áll, amelyek átlagosan egy köbméteresek és két tonnásak. Vannak ennél jóval nagyobb és nehezebb tömbjei is – néhány tömb eléri a 30-40 tonnát is. A Kheopsz-piramis mai magassága 137,3 méter, oldalai nagyjából 230 méter hosszúak (összehasonlításként: egy tízemeletes panelház nagyjából 35 méter magas). A magassága az idők folyamán változott, hiszen külső burkolata is volt a piramisnak, de mára lekopott. Az eredeti  magasságot csak becsülni lehet, nagyjából 147 méter lehetett.

Égtájakhoz kötődik a piramisok tájolása, ettől alig valamivel térnek el – erre még visszatérünk, hiszen ez a tény igencsak kedvelt érv az idegen civilizációkban hívők körében. A Kheopsz-piramisnak például a pontos adatok szerint északon mindössze 0° 2’ 28” délnyugat felé, délen 0 °1’ 57”-nyire délnyugat felé, keleten 0° 5’ 30” északnyugat felé, nyugaton 0° 2’ 3” északnyugat felé térnek el az oldalai a valós földrajzi iránytól. A többi gízai piramisnál sem sokkal nagyobb az eltérés.

Hány év alatt épült?

A legelterjedtebb nézet szerint a Kheopsz piramis nagyjából húsz év alatt készülhetett el. Mivel maga a fáraó nagyjából 23 évet uralkodott, trónra lépése után azonnal el kellett rendelnie majdani síremléke építését. Hérodotosz írásaiban szerepel ez a szám, de ugye ő sem volt kortárs, így nem tudhatta pontosan, a szájhagyományra támaszkodhatott. Amúgy Hérodotosz volt az első nem egyiptomi, aki a piramisokról hírt adott, az európaiak így tőle értesülhettek a létezésükről.

Korabeli feljegyzések nincsenek arról, hány évig épült a Kheopsz-piramis, de egy másik piramis, a Sznorfu építéséről leírták, hogy annak alsó, húsz méteres része három év alatt készült el. A Sznorfu sosem készült el a teljesen, emiatt tört piramisnak is nevezik. Ha teljesen megépítik, valószínűleg öt évig tartott volna az építkezés. De a lényeg, hogy építési idejéből következtetni lehet a többi piramis építési idejére, hiszen hasonló technológiával készültek.

Mark Lehnernek, a Chicagói Egyetem régészének volt egy kísérlete, amellyel megpróbálta kiszámolni az építés időtartamát. Egy munkacsoport, 12 munkás napi 8-9 köbméter sziklát termelt ki. A csoport 312 500 munkanap alatt fejezte volna be a 2,5 millió köbméter kitermelését, ez 965 évet jelent. Ha gyorsabban akarunk végezni, több ember kell: 160 munkacsoport, vagyis 1920 ember hat év alatt kifejthette a szükséges mennyiséget. Ahhoz, hogy húsz év alatt felépüljön a piramis, 1212 kőfejtő, 1360 kőszállító és 680 kőrakó emberre van szükség. Ennyi munkaerő egy fáraónak simán a rendelkezésére állhatott.

Több emberrel persze gyorsabban készül el a piramis, de a régészek hajlanak arra, hogy Kheopsz nem teljes uralkodását szentelte ennek a projektnek: hamarabb építették fel magát a piramist, a többi évben pedig a környezetet alakítgatták, hogy tökéletes legyen a fáraó útja a másvilágra. Lehner szerint több emberrel akár hat-tíz év alatt is végezhettek a munkával.

Nem rabszolgák építettek

A következő kérdés, hogy az építők rabszolgák vagy szabad emberek voltak. Hérodotosz görög történetíró szerint minden egyiptomit munkára kényszerítettek, nekik a fáraó megparancsolta, hogy „az Arábiai-hegységből kibányászott kőtömböket vonszolják el egészen a Nílusig”. Mintegy százezer ember dolgozott mindig úgy, hogy háromhavonként váltották egymást.

Valószínű, hogy a piramisépítők egyszerű közmunkát végző földművesek voltak, akiket toboroztak vagy átvezényeltek már közmunkákról. A szakmunkákat, mint a kőfaragás, falazás, már szakemberek végezték. A munkások a piramis környékén épült városban laktak, ahol néhány ezren fértek el; a város feltárása még zajlik. A feliratok tanúsága szerint a munkások büszkék voltak arra, hogy a fáraó síremlékén dolgozhattak, így nagyon noszogatni sem kellett őket.

A legnagyobb rejtély persze az, hogyan sikerült a kéttonnás köveket a helyükre vonszolni a sivatagban és akár száz méteres magasságba felemelni. A kőtömböket valószínűleg a Níluson úsztatták le, nagyjából ezer kilométer távolságból. Ezt az esős időszakban tették meg. A folyótól aztán faszánokkal húzták az építkezésig a köveket. Ez így egyszerűen hangzik, de ne felejtsük el, hogy átlagosan 2-3, extrém esetben akár 30-40 tonnás tömbökről van szó, ezek mozgatása nem annyira triviális.

Néhány napja az amszterdami egyetem fizikusai új elmélettel álltak elő, ami szerint egyszerűen vizet öntöttek a szánok elé, amelyeken a köveket görgették. Így radikálisan csökkentették a szán vontatásához szükséges erőkifejtést.

A kőtömböket a piramist körülvevő rámpákkal emelték, vagyis inkább csúsztatták a helyükre. Ezt az elméletet sokan vitatják, mert az ilyen rámpák elkészítése, folyamatos karbantartása és magasítása legalább akkora feladatot jelentett volna, mint a piramis megépítése. Mégis ez a legelfogadottabb elmélet, ráadásul korabeli rajzok, falfestmények is ezt támasztják alá. Sokféle rámpát építhettek: lehetett egyetlen hosszú rámpa, de olyan is, ami körbeölelte a piramist.

Már megint megfejtették

Az évek során számtalan elmélet született a piramisokról, nagyon sokat foglalkoznak a kérdéssel és próbálják megmagyarázni az építés módját. A felvetett kérdésekre valószínűleg soha nem kapunk tökéletes választ, de érdekes összegyűjteni a felvetéseket:

Időutazó földönkívüliek egy ősi civilizációból!

Vannak olyan rejtélyek is, amelyek már nem a tudósok fantáziáját, hanem a misztikumokban hívőket izgatják. Ezek száma végtelen, csak a legérdekesebbeket emelnénk ki közülük. Azokat is óvatosan – nem kicsit lepődtünk meg, amikor a Google "szokatlan tevékenységet" észlelve kérte, azonosítsuk magunkat, amikor ezekre a rejtélyekre kerestünk az interneten.

Rovatok