Az ENSZ Nemzetközi Tengerfenék Hatósága hét új kutatási engedélyt bocsátott ki olyan állami és magáncégeknek, amelyek az óceánfenék eddig érintetlen részeinek feltárására vállalkoznak. A hét új engedéllyel már 1,2 millió négyzetkilométernyi terület áll az óráscégek rendelkezésére, hogy értékes ásvány- és fémlelőhelyeket találjanak, legyen szó rézről, mangánról vagy épp aranyról.

Bár az efféle engedélyek nem számítanak újdonságnak, a hatóság ezúttal kilátásba helyezte, hogy a közeljövőben – a szervezet fennállása óta először – bányászati engedélyeket is kibocsát majd a cégek részére. Noha a mélytengeri bányászat ötlete már a hatvanas években felmerült, csak a közelmúltban elért technológiai áttörések, illetve a folyamatosan növekvő nyersanyagárak tették kifizetődővé a vállalkozást.

A világ fokozódó nyersanyagéhsége mindenképp indokolttá teszi a lépést, ám a potenciális természeti károkra való tekintettel számos környezetvédő szervezet szót emelt a hatóság terve ellen. Az értékes fémeket rejtő óceánfenék ugyanis számos olyan fajnak biztosít élőhelyet, melyek sehol máshol nem honosak a világon, a mélytengeri bányászat pedig akár a kihalásukhoz is vezethet. Az aggodalmat tovább fokozza, hogy egyelőre sem a szükséges környezetvédelmi előírásokat, sem a bányászat tényleges eljárási szabályait nem határozta meg a szervezet.

Ugyanakkor nemcsak a környezetvédők figyelik árgus szemmel a vállalkozást, hanem a kevésbé szerencsés, tengerparttal nem rendelkező országok is. Ám ha magyar fúró nem is merül majd alá a Csendes-óceánon, nekünk is jut valami a haszonból. A Nemzetközi Tengerfenék Hatóság ugyanis a globális értékmegosztás elve alapján működik, így ha aranyat nem is, némi anyagi kompenzációt mindenképp remélhetünk a mélytengeri bányászoktól.