Amerikai, japán és kínai kutatók olyan számítógépes modellt készítettek, amiben a Hold magja nem egységesen szilárd, hanem vékony réteg folyadék veszi körül. És lehet, hogy tényleg így van.

Most persze arra gondolnak: hogy támadhat valakinek ilyen képtelen ötlete? Folyadékot haluzni a Hold belsejébe? Aztán készíteni az egészről egy számítógépes modellt? És belobbizni egy tanulmányt a témáról a Nature Geoscience-be? Épeszű emberek ilyet nem csinálnak, hacsak nincs rá jó okuk.

A csillagászok már régebbi mérések során megfigyelték, hogy a Hold mozgási pályáján néhány anomália figyelhető meg, amit a gravitációs mérések is alátámasztottak. Ezekre azonban nem volt magyarázat, legalábbis nem egyértelmű, világos eredményekkel. Az egyik ilyen elmélet szerint a Hold magja körül egy vékony folyadékréteg található; erre abból következtettek, hogy a tengely körüli forgási sebesség nem ugyanaz, mint a Hold magjához közel mért forgási értékek.

Persze, megtehették volna, hogy fellőnek egy rakétát, hogy a rákötözött űrjármű odakacsázzon a bolygófelszínhez, kiküldjön egy szkafanderes űrvakondot, ami lefúr a folyadékrétegig, hogy aztán a nemzetközi összefogással felnevelt űrszarvast is leküldhessék a lyukon át egy tudományos alaposságú kortyra, de állatvédelmi és takarékossági okokból a kutatók inkább a számítógépes modellezés mellett döntöttek. Így készült el a modell, amiben folyadék volt a Hold magja körül, és mit tesz isten, a modellben a Hold viselkedése tényleg olyan volt, mint az életben.

Tehát: látták, hogy a Hold furcsán mozog; kitalálták, hogy azért, mert folyadék lehet benne; ezért csináltak egy modellt, amiben tényleg folyadék volt a Hold magja körül; tessék, a modell pont azt csinálja, amire számítottak.

Ha a kutatók hipotézise beigazolódik, a tudománynak újra kell gondolnia a Hold keletkezésével kapcsolatos elméleteket, de amíg vannak kutatók és számítógépek, mindig lesz, aki készít egy újabb modellt, szóval emiatt tényleg ne aggódjanak.