Egy amerikai antropológus, Polly Wiessner szerint a tűzgyújtással nemcsak a táplálkozás minősége javult, de az ősi emberi közösségek kultúrája, a gondolkodás, a képzelőerő is fejlődött – írja az MTI. A Utahi Egyetem antropológusa úgy véli, az éjszakába nyúló, tűz körüli teendők meghosszabbították a napot, és az ott zajló beszélgetésekkel megerősödtek a társadalmi hagyományok.
Wiessner negyven évig tanulmányozta a mai busmanok mindennapjait.
Több korábbi tanulmány vizsgálta, hogy a tűzön készített étel hogy befolyásolta az ősi étrendet és az anatómiát, de arról kevesebb szó esett, hogy az éjszakába nyúló tábortűz és az általa meghosszabbított nap milyen szerepet játszott a kultúra és a társadalom evolúciójában.
Van valami a tűzben, ami összeköti, ellazítja, de egyúttal izgalomba is hozza az embereket.
- mondta Wiessner.
A kutató elemezte a Kalahári-sivatagban élő négyezer kung busman napközbeni és esti, tűz melletti beszélgetéseinek témáit. A tűz körül régebbi vadászatokról, házasságról, gyilkosságról, bozóttűzről, születésről, eltévedésről, más csoportokkal való találkozásról, veszekedésekről, állatüldözésről, házasságon kívüli viszonyokról beszélgettek, mítoszokat is meséltek.
A busmanok tanulmányozásából nem mondhatjuk el, milyen volt a múlt, ám ezek az emberek vadásznak és gyűjtögetnek: őseink az őstörténeti idők 99 százalékában így éltek.
- mondta Wiessner.
Régészeti adatok szerint nagyjából egymillió éve kezdett tüzet gyújtani az ember, rendszeresen 400 ezer éve használja. Wiessner szerint a tűz megváltoztatta a napi életritmust, lehetővé tette, hogy fennmaradjunk sötétben is; kérdés, hogy járult ez hozzá a fejlődéshez.
Wiessner tanulmányához elemezte azt a 174 nappali és éjszakai beszélgetést, amelyekről 1974-ben készített jegyzeteket, valamint 68 tábortűzi történetet, amit az 1970-es években hallott, majd 2011-2013 között visszatért, és újra meghallgatta őket.
Éjjel nagyon megváltoztak a témák. A napközbeni témák 34 százaléka volt panasz, kritika és pletyka, 31 százalék munka, például vadászat és élelemszerzés, 16 százalék tréfa, 6 százalék történet, a többi egyéb tárgyú beszélgetés. Esténként 81 százalékban történeteket meséltek; csak 7 százalék volt panasz, kritika és pletyka, négy százalék volt munka.
A történetektől, meséktől, szertartásoktól kapott szárnyra az emberi képzelőerő és fejlődhettek a gondolkodási készségek: olyan emberekről beszéltek, akik nem voltak jelen, csak a gondolataikban, így kialakult a virtuális közösség alkotásának képessége. Ez ma a közösségi háló iránti igényben is kifejeződik.
– írta Wiessner, aki azt is elismerte, hogy a mai bennszülötteknél tapasztaltakat nem lehet tökéletesen alkalmazni az őskori társadalmakra: a korabeli életkörülmények nagyon nehezen rekonstruálhatók. Írott források nincsenek, a régészeti leletek többnyire a munka világáról árulnak el valamit, de a vallásukról, társadalmuk szerkezetéről, illetve az egyes csoportok közötti kapcsolatokról keveset tudunk.