A Debreceni Egyetem Ajurvéda Tanszéket indít; ezt az egyetem rektora, Debrecen polgármestere és az indiai nagykövet is támogatja. De mennyire szerencsés energiaáramlásokat és ötezer éves gyógyászati praktikákat berángatni a modern orvostudományba?
Ajurvéda Tanszéket indít a Debreceni Egyetem, jelentette be Szilvássy Zoltán rektor szerdán. Az indiai nagykövet és Kósa Lajos polgármester üdvözölte a kezdeményezést, amit az Ayush Akadémia támogat.
Az indiai nagykövet, Shri Malay Mishra elmondta, hogy a megállapodástól azt reméli, a központ létrehozása termékek előállítására és az európai piac elérésére is lehetőséget teremt. A tananyagfejlesztésben egy „35 éves tapasztalattal rendelkező indiai szakember” is közreműködik; ő a Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet munkájában is részt fog venni.
A nyugati orvostudomány nem tud mit kezdeni a krónikus betegségek megelőzésével, rehabilitációjával, nem tudja a választ arra, hogyan őrizzük meg az egészségünket, míg az ötezer éves ajurvéda mindezt tartalmazza. Olyan komplex terület, amely magában foglalja az élelmiszer- és a gyógyszertudományt, filozófiát, természettudományi kutatásokat, a masszázst és a mozgásfejlesztést is.
– foglalta össze Szilvássy Zoltán rektor.
Az ajurvéda (helyes magyar átírásban: ájurvéda), az ősi indiai gyógyító-egészségmegőrző módszertan nem biológiai megfigyelésekre, ok-okozati összefüggésekre és a tudományos eszközök fejlődésére alapul. Inkább a megfelelő táplálkozásra, meditációra, masszázsra és a megfelelő életvitelre helyezi a hangsúlyt; ötezer évig gyűjtött népi bölcsességeket és megfigyeléseket csoportosít és alkalmaz.
Az ájurvéda módszertanát valóban gyakran használják, bár elsősorban Indiában és Délkelet-Ázsiában; a nyugati kultúrában inkább alternatív gyógyászatként tekintenek rá. Az ájurvédikus öngyógyításról a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola tanfolyam-ismertetője azt írja,
szervezetünk működését a dósák, vagyis a biológiai elemek határozzák meg, és ezek születési aránya adja meg az ember természetes testalkatát. Ha ez az arány kibillen egyensúlyából, akkor előbb-utóbb betegség tünetei jelentkeznek, amelyeket az ájurvéda igyekszik oki szinten felderíteni és kezelni.
Ez a tanfolyam – pontosabban: a 2 nap alatt elvégezhető, 18 ezer forintos kurzus – nyilván nem nyújthat teljes áttekintést ötezer évnyi népi bölcsességről. Az ájurvéda ennél komplexebb dolog; a helyes táplálkozás módszertana olyan koherensnek tűnik, hogy az már-már tudományos.
De miért ne lehetne az? Az egészségmegőrző táplálkozásnak nyugaton is van ismert és elfogadott módszertana: dietetikának hívják. Ahogy ennek, az ájurvéda-étrendnek is vannak biológiailag igazolható összefüggései, reprodukálható eredményei; ebben hasonlít a tudományos orvoslásra.
A keleti medicina az olyan betegségekhez, mint a rák, a cukorbetegség vagy a fertőzés, nem biológiai szempontból közelít, hanem a misztikus energiák (csí, kí, prána) rossz áramlására fogja. Az orvostudomány ezzel szemben nem hivatkozik csíáramlási problémákra, hanem megmondja, hogy kemoterápiával X, sugárkezeléssel Y százalék a túlélési esélye a Z stádiumú ráknak. És nem világos, hogy lehet ezt a kettőt összeegyeztetni.
A tanszék indításával kapcsolatos kérdéseinkkel a Debreceni Egyetemet is megkerestük. A jövő hétre ígértek választ; amint megérkezik, írni fogunk róla.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Orvosi Tudományok osztályánál arról érdeklődtünk, hogy mi a hivatalos állásfoglalásuk az ájurvédikus gyógyítással kapcsolatban. Összeegyeztethetők az ötezer éves, megfigyelésekre alapuló népi bölcsességek a modern orvostudományi módszerekkel?
Röviden: az MTA szerint az ájurvédikus gyógyítás legfeljebb komplementer medicinaként használható; vagyis nem a konvencionális gyógyítás részeként, hanem annak kiegészítéseként.
Hosszabban, vágatlanabbul:
„A MTA Orvosi Tudományok Osztálya 2010-es állásfoglalása rögzíti, hogy módszertana és hatásmechanizmusainak vizsgálata alapján elkülöníthetőek a konvencionális vagy nyugati orvoslás – amelyre bizonyítékokon alapuló orvoslásként hivatkozik az állásfoglalás – valamint a komplementer eljárások. Ez utóbbiak azon módszerek, melyek nem részei a konvencionális gyógyítás módszertanának, de annak kiegészítésére alkalmasak.
Az ájurvédikus gyógyítást a komplementer medicinák körébe sorolja az MTA Orvosi Tudományok Osztályának állásfoglalása. Az állásfoglalás szerint „elengedhetetlen feltétel, hogy a terápiás eredményeket mind a nyugati orvostudományban, mind a komplementer terápiák esetében tudományos módszerekkel bizonyítsák, és csak a hatékony eljárásokat és szereket alkalmazzák.” Az állásfoglalás kifejti továbbá, hogy az ájurvédikus gyógyítás esetében „további vizsgálatok hivatottak alapkutatási és alkalmazott tudományos szinten az egzakt hátteret feltárni.”
A Debreceni Egyetemen elindult program erre az igényre adhat választ és az ájurvédikus gyógyítás pontos tudományos megítélését segítheti, ha az ájurvédikus gyógyítás szakértői orvostudományi egyetemi keretek között együttműködnek a hazai orvostudomány képviselőivel.”