Kétéves küldetés után a napokban tér vissza a Földre a NASA és az amerikai hadsereg közösen üzemeltetett, szupertitkos, X−37B fedőnevű űrhajója. A küldetés részleteit is csak a hadsereg és az űrhivatal beavatott tagjai ismerik, hivatalosan szinte semmit sem lehet tudni a külsőre az űrsiklók kistestvérének tűnő szerkezetről.
Az biztos, hogy az X−37B képes az önállóságra, például emberi irányítás nélkül tud visszatérni a Föld körül elfoglalt pályáról. Emberek nem utaznak benne, és nem is tervezik, hogy emberes változatot is létrehoznak belőle - a 9 méter hosszú és 3 méter magas űrhajó belső terét kizárólag műszerekkel tudják megtölteni. Van ugyanolyan, az űrben kinyitható raktere is, mint az űrsiklóknak volt, így valószínűleg képes műholdakat pályára állítani, vagy korábban fellőtt műholdakat befogni.
A mostani, kétéves misszió a projekt történetének leghosszabbja, még 2012. december 12-én lőtték fel, és amatőr csillagászok szerint azóta az űrhajó alacsony pályán keringett a Föld körül. Az X−37B indulási és érkezési ideje titkos, ahogy tulajdonképpen minden más is a projekttel kapcsolatban.
A kritikusok szerint már csak azért sem lenne baj tudni, hogy legalább nagyjából mit tesztel a hadsereg, mert könnyen lehet, hogy a feladat elvégzésére van költséghatékonyabb megoldás is. A hadsereg mindössze annyit árul el, hogy „az újrafelhasználható űrjárművek megoldásait tesztelik”, és erre az X−37B-nél pillanatnyilag nincs jobb platform. „Hőálló rendszereket, napenergiás megoldásokat, környezeti modellezést, önirányító és leszálló rendszereket tesztelünk” - árulta el Chris Hoyler, az amerikai légierő szóvivője.
A nagy titkolózás miatt a neten az X−37B valódi céljáról a lehető legvadabb találgatás megy: a visszafogottabbak szerint az űrrepülő csak egyszerű kémgép, a ködösítésen átlátó, és az USA valódi céljait ismerő bennfentesek szerint azonban a hadsereg olyan gépet tervez, amivel alig néhány perc alatt a világ bármely pontján bevethetné a csapásmérő erejét.