A bölcsészettudományoknak az ellenkező híresztelésekkel szemben komoly társadalmi hasznuk van, nélkülük nem lehet modern demokratikus társadalmat építeni - hangzott el az MTA székházban, ahol természettudósok és bölcsészek, köztük jobboldalinak elkönyvelt értelmiségiek álltak ki a humán tudományok fontossága mellett, miután a kormány környékéről többször leszólták a gazdasági értéket közvetlenül nem termelő tudományokat.
A kérdésnek semmi köze az aktuálpolitikához – sietett mindenkit megnyugtatni Fodor Pál a bölcsészettudományok helyzetéről szóló kerekasztal-beszélgetés elején, de azt az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának történész-igazgatója is hozzátette: tudja, valójában nem lehet politikamentesen beszélni erről mostanában. Ha az akadémiai intézetek vezetői nem is akarnak pártpolitizálni, a Fidesz környékéről több olyan kijelentés volt az elmúlt időben, amit az érintettek a humán tudományok és főleg a képzés elleni támadásnak vettek.
A felsőoktatási államtitkár a már nagyon elcsépelt McDonald's-es bölcsészviccekkel tarkítva szokott arról beszélni, hogy jelentősen csökkenteni kell az államilag finanszírozott bölcsészképzést, és a szerinte csak időhúzásra játszó büfé-ruhatár szakosok helyett inkább több szakmunkásra lenne szükség. Az Akadémia ki nem mondva most ez ellen lépett fel.
Ne csak megtámadott és alulfinanszírozott emberek önvédelmének tekintsék ezt, akik csak azon sírnak, hogy ők Balassival akarnak foglalkozni
— hangzott el a beszélgetésen, aminek a fő mondanivalója az volt, hogy a bölcsészet társadalmilag hasznos, még ha ez nem is látszik mindig azonnal, főleg nem anyagiakban mérve. Még ha ez a kultúrantropológus-fóbiás Demján Sándor, vagy az Iparkamara számára nem is olyan egyértelmű.
Az Akadémia székházában tartott teltházas szeánsz apropóját Horkay Hörcher Ferenc könyve adta. A konzervatív eszmetörténész, aki korábban egy, a bölcsész doktor-munkanélküliségről szóló Index chartot kifogásolva is diagnosztizálta, hogy „a politika, a gazdasági élet szereplői és a nyilvánosság egyes szegmensei támadják a bölcsészképzést”, most kétnyelvű kötetet írt A bölcsészettudományok hasznáról címmel. Szerinte - nem olyan nagyon meglepő egy filozófustól - ezekre a tudásterületekre továbbra is nagy szükség van: a 21. században nem működhet nélkülük demokratikus társadalom, nélkülük nem tud kialakulni olyan közösség, amely képes reflektálni önmagára, tudja alakítani a saját sorsát.
Nem kellett mindig hangsúlyozni az ilyesmit. Mint a rendezvényen is elhangzott, nem is olyan régen, amikor még fordítottak voltak az erőviszonyok, a természettudomány küzdött az elismertségért, a 19. században a fizikusoknak kellett erőlködniük, hogy vegyék őket komolyan a szellemi életben.
Azóta változtak az idők. A beszélgetésen Fodor Pál azt igyekezett hangsúlyozni, hogy a bölcsészet nem csak nálunk van nehéz helyzetben, a világon mindenhol visszaszorulóban van, de a „mindenhol rúgnak minket” érzés azért csak itt és most teljesedett ki. Ilyen körülmények között Horkay Hörcher szerint az az értelmiség feladata, hogy valamilyen kompromisszumra jusson: folytassa le a maga belső vitáit, és
állítsa kész helyzet elé a politikát.
Az akadémiai rendezvény bizonyára ezt az egységet, az egymás érdekeiért is kiálló tudományágak szolidaritását is kívánta demonstrálni. Az MTA elnöke, Lovász László sztár-matematikusként mondta, hogy a matematikusok is sokat tanulhatnak a bölcsészektől, majd saját EU-pártiságát is hangsúlyozva beszélt a humán- és társadalomtudományok fontosságáról, gyakorlati jelentőségéről. Eszerint az európai integráció a történelem egyik legnagyobb vállalkozása, „mindannyiunk érdeke, hogy ez sikerüljön, és ebben a bölcsészettudományok nagyon sokat segíthetnek, ahogy abban is, hogy elkerüljünk egy újabb vallásháborút, ezúttal az iszlámmal”.
Az MTA jogtudós alelnöke, Vékás Lajos is arról beszélt, hogy a bölcsészetnek megalapozó szerepe van a többi tudomány szempontjából is, az agykutató exminiszter Hámori József pedig Pilinszkyt idézve igyekezett valami általánosabbat mondani a bölcsészet szépségéről.
Ennél tárgyszerűbb volt az a Pléh Csaba, aki pszichológus-nyelvészként, a kognitív tudományok magyarországi letéteményeseként maga is több pályán játszik, integrálva a bölcsészet és a természettudományos megközelítéseket.
„Ne csak ilyen rózsás kijelentések legyenek, újra kellene gondolni a dolgokat” - kezdte, és arról beszélt, hogy a bölcsészet számára éppen az adhat új feladatot, amit a válságának szoktak tartani: a szövegértési képességek romlása új helyzetbe hozza a humán tudományokat. „Az internet korában a változás olyan szintű, mint amikor Don Quijotéval megjelent a regény. Újra meg kell tanítani írni, a szó eredeti értelmében".
Ma fércműveket kapunk egyetemi dolgozatokként, és a diák azt kérdi, hogy hol tanultam volna meg írni? Hát a bölcsészektől.
„A bölcsész segítsen eligazodni, de ne legyen megmondó ember” - mondta még Fodor, aki szerint kultúra nélkül az ivás is unalmas. Azok a civilizációk, amelyek lemondanak a kulturális tudás átadásáról, szükségszerűen elpusztulnak, ezért nem szabad megszüntetni még az egyetemi kis szakokat sem - állt ki az orientalisztika, afrikanisztika és veszélyeztetett társaik mellett.
És a politika? Szolgáltatni kell, de kiszolgálni tilos, főleg a pártokat – hangzott el búcsúzóként.