Amióta a chipsadó miatt a gyártók kivonták a Magyarországon forgalmazott energiaitalokból minden energiaital sine qua nonját, a bikahere-kivonatra  szomjúhozó magyar ember két forrásból szerezheti be mindennapi taurinját. Vagy külföldi energiaitalt fogyaszt, vagy fölzabálja macskája elől a gyári állateledelt. Egy kiló macskakaja simán felér egy szlovák Red Bullal, és a mi részünkről ezerszer inkább egy girhes macska, mint egy belőlünk hízó kisantant.

A hetvenes években ezer és ezer macska halálozott el rejtélyes körülmények között szívelégtelenségben. Más cicák megvakultak, olyanok is, akiket kizárólag az akkori prémium macskaeledellel kényeztettek. Mindkét jelenségnek a taurinhiány volt az oka. A macskák ugyanis — szemben az emberrel és a legtöbb kutyafajjal — saját maguk nem tudnak előállítani taurint, azt csak táplálékként tudják magukhoz venni. Miután erre a nyolcvanas évek végén rájöttek, minden macskaeledelbe tesznek belőle, és vannak kifejezetten a taurinbevitelt biztosító táplálékkiegészítők is.

Hogy mi volt a hetvenes évek előtt? A taurinhiányos táplálkozás a macskáknál csak a II. világháború után lett luxus-népbetegség, azoknál alakult ki, akiket csak az újfajta állateledelen tartottak. Korábban a macskák természetesen természetes úton jutottak hozzá a minden emlős szervezet normális működéséhez szükséges aminosavhoz. Taurin kis mennyiségben minden húsban megtalálható (egy átlagos súlyú felnőtt ember szervezetében összesen úgy 5-10 deka), ezt egy macska vadászattal is könnyen magához veheti. Még akkor sem volt gond, amikor elkezdtek terjedni az előregyártott állateledelek (először Amerikában, a 19. század végefelé), mert sokáig ezek is elsősorban húsalapúak voltak.

A hatvanas évekre viszont a macskaeledelek lassan, de biztosan átalakultak. A háborúban fontosabb volt a fegyvergyártás a konzerviparnál, az addig fémkonzervbe csomagolt állateledeleket tehát inkább papírzacskóba tették. Gyorsan romló húsok helyett elterjedt a szárazeledel, amibe viszont, hogy meg is lehessen emészteni, több keményítőt kellett tenni. Így hát megnőtt a gabonaalapú táplálékok aránya az összetételben, amire az üzleti érdek is rátett egy jókora lapáttal. Közben ugyanis a vágóhidak technológiai fejlődése miatt egyre kevesebb volt a húsfeldolgozás maradéka. Amit korábban olcsón eladtak a gazdáknak, hogy a macskáiknak adják, most drágán adhatták el mindenkinek, hogy az emberek egyék meg.

A száraz macskaeledelekben ekkoriban gyakorlatilag nem volt hús, a gyártók haszna nőtt, a macskák viszont hullottak. Ezt a sajnálatos összefüggést ismerték fel a nyolcvanas években, azóta a legtöbb macskakajában mesterségesen előállított taurin van. Azért mesterséges, mert a feldolgozás során a hús természetes taurinja elvesztheti élettanilag előnyös tulajdonságait, azt utólag kell pótolni. Így most a húsmentes koszton tartott macskák sem feltétlenül pusztulnak el idő előtt, és még a vegán szervezetek is kampányolhatnak a vegán gazdáknál a vegán macskákért.

Ne feledjék, taurinból nem kell túl sok: egy szokásos macskakajában kilónként kábé egyetlenegy gramm van. Amíg a magyar energiaitalokban volt taurin, ugyanennyi volt dobozonként. Igaz, egy kiló állateledel jóval drágább egy kétdecis löttynél, de hátha így is vannak érdeklődők. A jó minőségű macskakaja semmi esetre sem ártalmas az emberre, a válása után egy angol nő például napi 900 cica-jutalomfalatot evett meg, és még az újságba is bekerült. Lehet, hogy még mindig tele van energiával.