Abszolút hallásnak azt nevezzük, amikor valaki referenciahang nélkül pontosan meg tudja mondani, hogy egy hallott hang hol helyezkedik el a zenei skálán. Ez a képesség lehet aktív vagy passzív; akinek aktív abszolút hallása van, nemcsak felismeri a hangot, de ki is énekli.
Az elnevezés nem véletlen, mert van relatív hallás is; ilyenkor egy hang magasságát egy már ismert hangéhoz viszonyítva tudjuk meghatározni. Aki tud szolmizálni, vagy játszik hangszeren, könnyen elsajátíthatja ezt a képességet.
Az abszolút hallás állítólag veleszületett képesség, de erről vitatkoznak; az biztosnak tűnik, hogy tanulás segítségével fejleszthető. Ebben nyilván az is benne van, hogy a hangszeren játszóknál hamarabb kiderül, ha abszolút hallásuk van. Ha ez kiderül valakiről, azért is érdemes minél előbb elkezdeni a zenei továbbképzését, mert a neuroplaszticitás – az idegrendszer rugalmas fejlődőképessége – kilencéves kor után jelentősen romlik, felnőttkorra pedig szinte teljesen lecsökken. Lenti videónk két szereplője mindenesetre felnőttként is abszolút hallással rendelkezik.
„Még az ajtónyikorgás hangmagasságát is megmondtuk” – említi Miles Davis az önéletrajzában. Talán furcsának tűnik, de a zenészek kevésbé profitálnak az abszolút, mint a relatív hallásból. Az abszolút hallás jöl jöhet egy zongorahangolónak – akkor hangvilla nélkül is meg tudja mondani, hogy melyik húr zeng hamisan –, de egy zenész gyakran játszik más hangnemben, így számára zavaró lehet, ha nem csupán a hangok közötti különbséget veszi észre.
Nehéz megmondani, hogy az abszolút hallás genetikai eredetű-e. Egy húsz évvel ezelőtti kutatás szerint az ilyen hallással rendelkező zenészeknél vastagabb a bal agyfélteke felső halántéklebenye, és ezen a területen aktívabb a kérgi keringés. A genetika mellett szól, hogy a Williams–Beuren szindrómásoknak az átlagosnál gyakrabban van abszolút hallásuk; ez a betegség a 7. kromoszóma génállományhibája miatt alakul ki.
Vannak, akik azt mondják, az abszolút hallás mindenkinek a veleszületett tulajdonsága, de csak azoknál fejlődik ki, akik már fiatal korukban zenei képzést kaptak. Mivel köztük sem 100 százalék az abszolút hallásúak aránya, mások azzal érvelnek, hogy a képesség megléte egy testi kromoszómához kötődhet, de csak a zenei nevelés hatására fejlődik ki.
A közelmúltban végzett harvardi kutatás szerint a valproátsav javíthatja az abszolút hallás iránti affinitást, bár a szernek több mellékhatása is van. A tanulmány szerzője, Takao Hensch szerint az ebből készült gyógyszer hasznos lehet a nagyobb szellemi igénybevételnél, de a túlzásba vitt használata veszélyes is lehet. Nem véletlen, hogy a tanulási készségek idővel megváltoznak, így lehet, hogy felelőtlenség ezzel kísérletezni.