Kora bronzkori település maradványait találták Budafokon a Budapest komplex integrált szennyvízelvezetése (BKISZ) elnevezésű projekt keretében zajló csatornaépítéskor. A munkagödörben őskori kerámia- és állatcsontok töredékeire, illetve faszenes, égett földrétegre bukkantak. Egy leégett ház omladékának maradványait is feltárták.

A leleteket a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai vizsgáltak meg, akik egy több ezer éves, kora bronzkori település részletét azonosították – olvasható a Fővárosi Csatornázási Művek közleményében.

A kerámiaanyag előzetes elemzése során a szakemberek megállapították, hogy a mai Budafok területén a kora bronzkori, nagyrévi kultúra (i.e. 3. évezred második fele) népessége élt. Jellemző edénytípusaik mellett csonteszközök, pattintott kőeszközök, sőt bronztárgyak maradványai is előkerültek, valamint táplálkozási szokásaikra utal a nagy mennyiségű állatcsont és kagylóhéj. Ezen a területen már 1954-ben is találtak hasonló korabeli leleteket, a mostani ásatás azonban több új információval gazdagította a területről alkotott ismerteket. 

A középső Tisza-vidéken és a Duna mentén kialakult nagyrévi kultúra népe cölöpszerkezetű, paticsfalú házaikat egymáshoz közel, kis csoportokban építették, falvaikat árokkal vették körül. Állattartással és földműveléssel foglalkoztak, jellegzetes alakú kerámiaedényeiket rácsmintával díszítették. Szigorú szabályokhoz kötött temetkezési rítus szerint kelet-nyugati tájolású sírokba helyezték végső nyugalomra halottaikat. A kultúra korai és klasszikus fázisából főként szórt hamvas sírok ismertek, míg később az urnás temetkezések váltak dominánssá. A temetkezéseket sírcsoportokba rendezték, amelyek az elhunytak közötti vérségi kapcsolatokat tükrözhetik. Ezek a vérségi kapcsolatok meghatározó szerepet játszhattak a nagyrévi kultúra társadalmi felépítésében is.