Az Indonéziában, Malajziában és Bruneiben őshonos bojtosmókus (Rheithrosciurus macrotis) nemcsak arról híres, hogy neki van az állatvilágban a legnagyobb test-farok aránya (a farok 30 százalékkal nehezebb a testnél), hanem arról is, hogy magánál nagyobb állatokat is megtámad, és előszeretettel felfalja a belső szerveiket. Ennek az állításnak csak az első fele igazolt: bár a bojtosmókus farka tényleg óriási, a vámpírkodását eddig nem sikerült bizonyítani.

A helyi legenda szerint a vámpírmókus a fák tetején szökdécsel ágról ágra, közben hadonászik a világ leggyapjasabb farkával, és ha meglát egy gyanútlan őzet, a nyakába veti magát, és elkezdi szívni a vérét. A szájhagyományon kívül viszont semmi nem támasztja alá ezt a sztorit.

A Michigani Egyetem és Victoria Egyetem kutatóinak sikerült fekete-fehér filmen rögzíteni, amint a többi mókusnál másfélszer nagyobb bojtosmókus éjnek idején talajszintben randalírozik. A kutatók csak a környék ökológiai jellegzetességeit akarták megfigyelni; azt álmukban sem gondolták volna, hogy ők készíthetik el az első mozgóképet a bojtosmókusról. Ehhez képest szereztek 15 másodpercnyi anyagot – sajnos vámpíros jelenetek nélkül.

Valószínű, hogy az őzvéres sztori tényleg csak legenda, bár az sem egyértelmű, hogy a mókusok fő táplálékát adó kanáriumdió szinte feltörhetetlen termésével hogy boldogulnak el az állatok. Lehet, hogy innen jött a mítosz is: aki ezekkel elboldogul, annak egy őz kibelezése sem lehet akadály. Ehhez képest a vámpírmókusokból mára alig maradt néhány példány, ráadásul a vadászat és a természetes élőhelyük pusztulása nem sok jóval kecsegtet a faj sorsára nézve.