A terepen klasszikus pszichológusi munkamódra nincs lehetőség, de azért a rendőri állomány nincs magára hagyva a menekültválságban – mondta az Indexnek Szeles Erika. A rendőrségi pszichológusok ott vannak a csapatok körül, amit lehet, megtesznek – hangsúlyozta a rendőrség állományában dolgozó 54 pszichológus munkáját koordináló alezredes az Indexnek.

A rendőröktől több olyan nem hivatalos jelzés érkezett az Indexhez is, hogy alig bírják már az elsősorban az egyenruhásokra terhelt menekültválságot. Követhetetlen parancsok, rossz ellátás, kiszámíthatatlan és pihenés nélküli hosszú szolgálatok, és nem utolsósorban az érzelmi teher, amit a szörnyű körülmények közötti menekültek, köztük nők és gyerekek látványa jelent. Ők nem arra szerződtek, hogy családok ezreivel szemben járjanak el úgy, hogy a konkrét intézkedéseknek nem is értik az értelmét, és időnként mintha épp az lenne a cél, hogy minél rosszabb legyen. Ráadásul valódi felkészítést sem kaptak – hallani.

Válsághelyzetben valóban nem mindig van lehetőség előzetes pszichológiai felkészítésre, hiszen a vezénylések után gyakorlatilag azonnal kell indulni

– mondta nekünk Szeles Erika pszichológus-alezredes. Bár volt olyan sajtóhír, hogy a rendőrök a terepen pszichoterápiában részesülnek, valójában erre sincs mód. A röszkei káoszban nyilvánvaló, hogy nem lehet terápiás beszélgetéseket folytatni, és nem is az a cél, hogy a mélyebb problémákat ott kezdjék el kezelni.

Mi az, ami a terepen is belefér?

„A cél, hogy az állomány pszichológiai reagálóképességét, állóképességét, egészségét megőrizzük”, ezért mennek pszichológusok is az egységekkel. Hogy ők mit csinálnak? Először is, a háttérben kell maradniuk, hogy ne zavarják a szolgálati feladat ellátását; ezért inkább pihenőidőben és a szállítások alatt beszélgetnek a rendőrökkel. A jelenlétük azonban folyamatos, így figyelemmel tudják kísérni a rendőrök viselkedését. A komolyabb beavatkozás ritka, a legtöbb rendőrnek már az is segít, hogy tudják: ott van a közelben a pszichológus, és beszélhetnek vele, ha szükségesnek érzik – mondja Szeles Erika.

Fontosak a pici ventilációs lehetőségek. Ha csak pár szót beszélhet a pszichológussal, már az is szelepként működhet.

Mire egy rendőr végleges kinevezést kap, alapesetben már három alkalmassági vizsgálaton vett részt, kétévente pedig újabb alkalmassági vizsgálatot ír elő a jogszabály. Próbálják mindenkinek biztosítani a mentálhigiénés vizsgálatot: egy átlagrendőr legalább háromévente részt vesz valamilyen pszichológus által tartott felkészítésen; például a tavaly bevezetett új stresszkezelési tréningprogram egy-két napos képzésein.

Kiemelt stresszhatás

A rendőri hivatás alapjáraton is magas pszichés megterheléssel és stresszhatással jár, de a pszichés kockázati tényezők most rendkívüliek.

„Ezt mindenki láthatja, aki nézi a híradásokat” – mondja Szeles Erika. Már az is szokatlan helyzet, hogy valaki nem a megszokott helyén látja el a szolgálatát, hogy nem a megszokott parancsnoka adja az utasításokat – de ezt egy rendőrnek tudnia kell kezelni. Természetesen az is extra nehézség, hogy tömeget kell kezelniük, ráadásul itt a tömeg nem kis részben gyerekekből vagy éppen terhes anyákból áll – „ha velük szemben kell intézkedni, az is teremt egy feszült helyzetet”.

A pszichológusok a válság óta folyamatos kapcsolatot tartanak a parancsnokokkal is, állandó visszajelzéseket kérnek arról, hogy milyen állapotban vannak az embereik. Persze a pszichológusok helyzete sem könnyű: az ideálistól nagyon távoli körülmények között kell eldönteniük, hogy melyik az a pont, amikor már be kell avatkozniuk. És úgy látják, ez még nem jött el.

Van feszültség, de nem olyan szintű, hogy már komolyabban akcióba kellett volna lépni.

Szeles Erika napi szinten konzultál a kollégáival, és azt mondja, összességében pozitívak a tapasztalataik. Stabilnak tartják az állomány pszichés állapotát. A pszichológusok idáig nem tapasztaltak olyasmit, ami miatt vezetői intézkedést kellett volna javasolniuk – tehát nem tapasztaltak túl sok rendőrnél pszichés labilitásra utaló jeleket.

A bevetés közbeni alkalmi pszichés támogatáson kívül a rendőrségi pszichológusok most arra is megpróbálják felhasználni a helyzetet, hogy tanácsokat adjanak a bevetésen lévőknek, hogy hogyan kezeljék, hogy kommunikáljanak a menekültekkel. Főleg interkulturális ismeretekről van szó, például, hogy egy másik kultúrából jövő bizonyos mozdulatokat máshogy értelmezhet, vagy hogy kultúránként eltérőek a térkezelési sajátosságok. Miközben az ilyen ismeretek döntőek lehetnek egy-egy szituáció értékelésében, eloszlathatják a félreértéseket, most leginkább csak a bevetésre menő buszokon van ilyesmire lehetőség.

Civilizációs katasztrófák pszichológiája

A pszichológusoknak a „civilizációs katasztrófákra” és a különleges jogrend állapotára is van kész anyaguk, emellett sokféle intézkedési helyzetet is összegyűjtöttek, kibontva azokat a pszichológiai vetületeket, amelyekre előre fel lehet készülni. Ez az anyag a rendőrségi pszichológusok munkáját most is segíti, de szeretnék, ha a pszichológiai ismeretek jobban integrálódnának a rendőri munkába. Az intézkedéstaktikai felkészítéseken egyelőre nem mindig vesz részt pszichológus, derült ki Szeles Erika szavaiból – pedig lenne helye, az egyértelmű.

Az Index tudomása szerint a déli határhoz vezényelt rendőrök néhány napot, többségükben egy hetet vannak terepen, sokszor 16 órás műszakok után pár óra alvás után újra szolgálatban vannak. Bármikor újra kivezényelhetik őket, hogy alig kezelhető helyzetekben álljanak helyt, tartassák be a politika által éppen meghatározott szabályokat, és közben legyenek emberségesek, fojtsák el a frusztrációjukból fakadó spontán agresszív késztetéseiket.

A nagy többségnek ez idáig sikerült, de fontos lenne, hogy utólag ők is megkapják a megfelelő segítséget. A rendőrség pszichológusai azt tervezik, hogy levezető ventilációs foglalkozásokat tartsanak majd az állománynak – ezt most dolgozzák ki. Legfontosabb a kibeszélés, a felhalmozódott feszültségek felszínre hozatala lenne, szakember segítségével, hogy hosszabb távon is egészségesek maradjanak lelkileg.