Kőváry Zoltán, az ELTE Pszichológiai Intézet pszichológusa a szakma hőse most a Facebookon. A zenészként is ismert Kőváry kedden a profilján elújságolta, hogy egy pesti H&M üzletben felfedezett egy pulóvert, aminek mintája a Rorschach-teszt egyik ábrája alapján készült. "Írtam a svájci forgalmazónak, hogy vajon eladták e a jogokat a H&M-nek (...) Egyből válaszoltak, hogy ez bizony jogtalan felhasználás, és lépéseket fognak tenni. Ma jött a válasz: a H&M az egész világon bevonja a terméket. Hallelujah!" – írta a pszichológus a posztban. (UPDATE: Cikkünk megjelenése után a poszt elérhetetlenné vált.)
A posztot több szakmabeli megosztotta, százával érkeztek rá a lájkok, de a nempszichológusoknak azóta is kicsit érthetetlen a sztori. Miért baj, ha egy ruhadarabon a Rorschach-teszt egyik ábrája virít? És milyen jogokról van szó? Miért hajol meg egy óriási divatvállalat egy magyar pszichológus előtt? És miért jár hallelujah ezért?
A magyarázat kulcsa az, hogy bár a Rorschach-teszt sokak által ismert, a popkultúrában is elterjedt pszichológiai és pszichiátriai módszer, a szakmának az az érdeke, hogy minél kevesebb részlet derüljön ki róla. Hogy miért, az könnyen belátható. A teszt lényege, hogy a páciensnek absztrakt, többféleképpen értelmezhető ábrákat mutatnak (szám szerint tízet), a páciens elmondja, mi jut eszébe az egyes ábrákról, majd a pszichológus értelmezi a válaszokat, és következtet a páciens személyiségjegyeire, motivációira, érzelmi és kognitív jellemzőire. Ha valaki úton-útfélen látja ezeket az ábrákat, esetleg olvassa hozzájuk a leggyakoribb válaszokat és értelmezéseket, akkor ezek az ismeretek befolyásolják őt, ha esetleg páciensként kell kitöltenie egy Rorschach-tesztet.
A tesztet egyébként már több szakember kritizálta az elmúlt évtizedekben, de a pszichológusok többsége szerint jól használható módszer – bár az is igaz, hogy önmagában sosem alkalmazzák. "Klinikai pszichológiában sosem használunk vakdiagnózist, legalább egy személyes interjú megelőzi a Rorschach-teszt felvételét, az eredményeket mindig valamihez viszonyítani kell. Terápiában pedig a Rorschach-teszt jellemzően későn jön" – mondja Kőváry, aki a mai napig alkalmazza a módszert oktatásban és gyakorlatban is, és meg van győződve annak használhatóságáról.
A szakma a fentiek miatt oroszlánként védi a teszt ábráit, ami az internet korában nem könnyű. 2009-ben egy kanadai orvos, dr. James Heilman feltette a Wikipediára a teszt képeit a hozzájuk tartozó leggyakoribb megoldásokkal együtt. Rengeteg támadást kapott egy regiment neves pszichológustól, akik arra hivatkoztak, hogy a képek és a leggyakoribb válaszok közlése árt a tudománynak. Persze elvben lehetne újabb és újabb pacákat használni a módszerben, de a tíz ábra mögött ott van egy évszázad rengeteg értékes adata és tapasztalata, ezért az internet lesz szíves nem közölni az ábrákat. Heilman azzal védekezett, hogy az információhoz való hozzáférést nem lehet ilyen elméleti alapon korlátozni.
azt az Index is megtapasztalhatta: amikor lehoztuk 2009-ben a Wikipedia-sztorit, és az ábrákat illusztrációként a cikkbe is betettük, komoly felzúdulást okoztunk, két szakember is interjúban magyarázta el, miért tartják aggályosnak, ha az ábrákat a laikusok is megismerhetik. A Wikipedián végül a harc elbukott, a mai napig fent vannak a tintapacák az oldalon.
Kőváry szerint azért nem annyira egyszerű a teszt, hogy ha valaki lát egy ábrát belőle vagy akár elolvas néhány tipikus választ, akkor a teszt már teljesen használhatatlanná válik, mert "nagyon sok mindent kell egyszerre mérlegelni, maguk a válaszok nem a teljes információk". Ezt az is mutatja, hogy a tesztnek több értelmezési módja létezik, a magyarországi például a válaszok jelölési rendszerében különbözik más országokétól. "Míg az angolszász területeken elsősorban a John Exner által kidolgozott értelmezési mód terjedt el, itthon Mérei Ferenc és munkatársai nagyon részletes és sokoldalú jelölési metódust dolgoztak ki. Méreit az 1930-as évek végétől intenzíven foglalkoztatta a módszer; az ő erőfeszítéseinek köszönhetően a magyar pszichológusok között népszerűbb a teszt, mint más országokban. Mivel az eljárást gyakrabban alkalmazzuk, mint például amerikai kollégáink, érzékenyebben érint bennünket, ha a teszt illetéktelenek kezébe kerül" – nyilatkozta 2009-es cikkünkben Költő András pszichológus.
Kőváry is szakmai indokokra hivatkozva jelentette be a H&M pulóverét a Rorschach-teszt hivatalos kiadójának, a svájci Hogrefe Verlagnak. "Megtaláltam a vezérigazgató címét, neki írtam, de nem ő válaszolt, hanem egy ügyintéző. Azt válaszolta, hogy az ábra pulóverre nyomása jogtalan felhasználás, és utána fognak nézni az estnek. Aztán pár nap után újra írt, hogy megtették a megfelelő lépéseket, és a H&M vissza fogja vonni a pulóvert" – mondja a pszichológus.
A szakember szerint a pulóver etikai aggályokat is felvet. "Szenvedő emberek gyógyítására használják a tesztet, ezt belehelyezni egy más kontextusba – esetünkben a divatba – az én ízlésemnek nem felel meg" – mondja. Kővárynak az sem tetszett, hogy a pulóveren szinte változtatás nélkül szerepelt a kép (a teszt 7 fekete-fehér és 3 színes ábrát tartalmaz, a pulóveren az egyik színes alakzat volt fekete-fehérben), és hogy a "thought disorder", azaz "gondolkodási zavar" szavak is szerepelnek mellette, ami egyértelműen a klinikai felhasználásra utal. A pszichológusnak ezzel szemben nincs gondja például Gnars Barkley Crazy című számának klipjével, amiben nem a konkrét Rorschach-ábrák villannak fel, csak hasonlók (bár klinikai utalás itt is van, legalábbis az énekes a refrénben folyton azt kérdezgeti, hogy megőrült-e).
Kőváry szintén szakmai és etikai okokból nem látna szívesen pulóveren más, pszichológiai és pszichiátriai vizsgálatokban használt ábrákat sem, mint például a Szondi-teszt képei vagy a Rey–Osterrieth komplex ábra. "Ezekből nem csinálnék divatterméket vagy viccet, de nyilván a Rorschachnak erősebb a kulturális jelentése, mint a többinek, ezért kerül folyton az elő" – fogalmaz.
Rendben van, a szakmának nem tetszik a plecsnis pulóver – de miért engedne ennek egy olyan világcég, mint a H&M? Hiszen a pacák szerzői joga elvileg lejárt a hetvenéves szabály értelmében; Hermann Rorschach 1922-ben meghalt, és azóta nemhogy 70 év telt el, de már a 100-hoz közelítünk.
A dolog nem ilyen egyszerű, amit az is mutat, hogy nem adhatja ki bárki könyv formájában a Rorschach-teszt ábráit, az továbbra is a Hogrefe Verlag privilégiuma, illetve csak az ő engedélyével lehetséges. (Sőt, a Rorschach-tesztet kereskedelmi forgalomban csak úgy lehet megvásárolni, ha a vevő igazolja, hogy a teszt alkalmazására jogosult. A jogosultság feltétele a pszichodiagnosztikai képzettség, amelyet a pszichológusoknak jelenleg az egyetemi mesterképzési szakaszban oktatnak.) Ezért sem volna meglepő, amit a H&M magyar sajtósa írt megkeresésünkre az ügyről, megerősítve azt, amit Kőváry írt a posztjában:
"A H&M tiszteletben tartja a harmadik fél szellemi tulajdonát, és mindent megtesz azért, hogy ne ütközzön érvényben lévő jogokba, ezért ezt a terméket eltávolítottuk minden üzletünkből."
Ugyanakkor egy szerzői jogi szakértő megkeresésünkre azt mondta, hogy nem feltétlenül kellett volna kivonni a pulóvert a forgalomból. Hogy egy teljes Rorschach-tesztet miért csak engedéllyel lehet kiadni, annak lehetnek jogi okai (például a képekhez fűzött szöveg között lehetnek még jogvédett részek), viszont egyetlen ábrát a jogász szerint ruhára lehet nyomni. "A tíz ábra szerzői joga Hermann Rorschachot illeti, és ez a jog a szerző halálát követő 70 évig terjed. Vagyis a képeket elvileg fel lehetne használni, nem látom szükségesnek ilyen okból egy pulóver visszavonását" – fogalmazott a szakértő. Ezt alátámasztja az is, hogy a pacákat nem sikerült a Wikipediáról leszedetni – ha az egyes ábrák szerzői joga élne, akkor bizonyára sikerült volna elérni, hogy eltűnjenek az oldalról. (UPDATE: Egy szerzői jogban szintén jártas jogász olvasónk szerint bár a képet valóban bárki használhatja, a Rorschach név védjegye lehet a svájci kiadó tulajdona, és inkább az lehet a gond, hogy a név is a pulóveren található.)
A H&M döntésének viszont lehet egy másik olvasata is. A divatcégnek volt már vesztes bírósági ügye egy melltartókban engedély nélkül használt technológia miatt, idén pedig egy zsidó imasálra feltűnően hasonlító termékük miatt kellett magyarázkodniuk. Ezért is állhat érdekükben gyorsan és engedékenyen kezelni a szerzői jogot valamennyire is érintő eseteket – könnyen lehet, hogy egy Rorschach-ábráért egyszerűen csak nem akartak küzdeni, és ezzel vállalni az esetleg ezzel járó rossz sajtót.