Még januárban merült fel először a hír, hogy a fickó, aki miatt a Plútó nevű bolygóból 134340 Pluto lett (nyugi, a hivatalos alak továbbra is Plútó), bizonyítékot talált arra, hogy márpedig létezik a Naprendszerben egy kilencedik bolygó, csak olyan messze van, hogy a jelenleg használt távcsövekkel majdnem lehetetlen kiszúrni.
Mike Brown, vagy ahogy a világ inkább ismeri, Plutokiller (vagyis Plútógyilkos) elmélete szerint a Kilences bolygó egy olyan, kivételesen elnyújtott pályán kering, amelyen egy teljes kör (pontosabban ellipszis) akár 10-20 ezer évig is eltarthat. Brown és munkatársai a Kuiper-övben található égitestek viselkedését vizsgálva találtak bizonyítékot arra, hogy az ottani állapotokat nemcsak a Naprendszer már ismert tényezői befolyásolják, de valami más is. Ez a valami más lehet egy olyan, a Földnél tízszer nehezebbre tippelt, de eddig sosem látott bolygó, melynek pályája elég közel húzódik a Kuiper-övhöz ahhoz, hogy ott felismerhető szabályszerűségeken alapuló hatásokat keltsen.
Ahogy januárban, az eredeti bejelentés kapcsán is írtuk, Brown és Batygin
pont azért kezdtek dolgozni, hogy bebizonyítsák: nincs több bolygó a Naprendszerben. Végül azonban mégis ők lettek azok, akik magyarázatot találtak arra, hogy a Naprendszer szélén mozgó, viszonylag kis méretű jeges égitestek miért rendeződnek érdekes, nehezen magyarázható alakzatokba.
Sokkal előrébb most sem vagyunk, az új bolygó létezésének bizonyítása nehézkes feladat lesz – vizuális észlelésre, magyarul fotóra például nagyon kicsi az esély. Több ok miatt sem egyszerű csak úgy lefotózni a bolygót. Egyrészt egyelőre csak tippek vannak arról, pontosan hol is lehet, másrészt pályájának még a Naphoz legközelebb eső szakaszán is olyan iszonyatosan halvány és hideg lehet, hogy a legjobb távcsövekkel is nagy mázli kell a befogásához.
Ez viszont nem jelenti, hogy Brownék nem is dolgoznak. A kutató legutóbb Twitteren jelentette be, hogy találtak egy újabb égitestet a Kuiper-övben, ami pont úgy és pont ott viselkedik, ahogy és ahol a Kilences bolygó elmélete megjósolta. Ezzel az eredeti hat után van egy hetedik olyan égitest, amit valamilyen titokzatos erő egy nagyon fura, máshogy nehezen magyarázható pályára lökött úgy 149 milliárd kilométerre a Naptól.
Ez nagyjából az a távolság, ahol a kilencedik bolygót sejtik a szakemberek, és csak hogy legyen viszonyítási alapunk, ez jó hetvenötször messzebb van a Naptól, mint a Plútó. Az alábbi képen a legszűkebb kis köröcske jelzi a Neptunusz, vagyis a pillanatnyilag ismert bolygók közül a Naptól legtávolabb lévő pályáját - a több vonal pedig az elmélet szerint a Kilences által befolyásolt égitestek íveit jelzik.
Hey Planet Nine fans, a new eccentric KBO was discovered. And it is exactly where Planet Nine says it should be. pic.twitter.com/oZn0RDq8JF
— Mike Brown (@plutokiller) 2016. március 24.
A hetedik, az elméletet bizonyító pályájú égitestet egy hawaii teleszkóp adatai között azonosították, az eredményeket a földönkívüli élet kereséséről elhíresült SETI Institute munkatársa, Michele Bannister tette közzé. Persze a csillagászat sem az a tudományág, ahol a kutatók nem próbálják meg azonnal darabokra szedni mások eredményeit. Az új eredménnyel kapcsolatban is azonnal bekapcsoltak a vészcsengők, többen is felhozták azt, hogy Brownék nagy hatású bejelentése után kicsit nehéz elhinni, hogy nem arról van szó, hogy csillagászok tucatjai kezdenek célzottan furcsán viselkedő sziklákat keresni a Kuiper-öv objektumai (KBO) között.
Brown nyugodtan válaszolgatott minden ilyen felvetésre, és igazán ezekből a válaszokból derült ki, hogy ő maga sem szeretné, ha erőt venne a világon a túlzó lelkesedés – a Kilences bolygó továbbra is inkább csak lehetséges, mintsem valószínű, és pláne nem biztos.
A csillagász szerint az amúgy uo3L91 jelű, furcsán viselkedő égitest nem mutatja meg pontosan, hol is van épp a sejtett bolygó, csak erősíti a januári bejelentésük alapfelvetését, hogy van valami, eddig ismeretlen hatás, ami megmagyaráz bizonyos jelenségeket. Brown szerint az új eredmény segít leszűkíteni a pályával kapcsolatos bizonytalanságokat.
A twitteres válaszok között megtalálható az is, hogy bár a pontos számítások még nem készültek el, de ez a hetedik, a mintába illeszkedő égitest nagyjából 0,001 százalékra csökkenti annak az esélyét, hogy mindaz, amit a Brown és munkatársai találtak, csak statisztikai hiba, esetleg a véletlen műve.
Arra az egészen pontosan fogalmazott, már-már vádnak is beillő felvetésre, mely szerint ha a hetedik égitest csak azért tűnt fel, mert a kutatók nekiálltak a kilencedik bolygó januárban bejelentett vélt helye körül keresgélni, az nem más, mint befolyásolt eredmény, Brown szintén egyszerű választ adott. A felmérés még a bejelentés előtt készült, vagyis nem azért fésülték át az égnek azt a részét, mert szerettek volna felülni kicsit a Kilences médiahullámára, hanem mert, hát, pontosan nem tudni, miért, a lényeg, hogy csak úgy, függetlenül attól, hogy arrafelé lehet az a bolygó, amiről ők akkor még nem is hallottak.
Ez amúgy már csak azért is hihető, mert egyelőre nincs olyan kutatás, amely kifejezetten Brownék elmélete alapján mazsolázná át az égbolt egy-egy területét. A Twitteren ez is felmerült, a kutató elárulta (többször is), hogy talán majd jövőre indulhatnak ilyenek. Ennek elég egyszerű magyarázata van: az égbolt ilyen jellegű kutatására használható távcsövek táncrendje elég korán betelik, hónapokra előre le van foglalva nagyjából minden másodperc, vagyis egyszerűen meg kell várni, hogy azok a kutatók jussanak az irányítópulthoz, akik már a kilencedik bolygót, vagy annak hatásait kutatnák.
Számítógépes modell segítségével mutatták be svájci asztrofizikusok, hogy milyen lehet és mi jellemezheti a titokzatos kilencedik bolygót - írja az MTI. Esther Linder és Christoph Mordasini, a Berni Egyetem kutatói szerint a kilencedik bolygó átmérője 3,7-szer nagyobb, mint a Földé, hőmérséklete mínusz 226 Celsius-fok. A gázóriást eddig nem sikerült közvetlenül megfigyelni. A berni szakértők számítógépes modellek segítségével szimulálták, hogyan fejlődhetett a kilencedik bolygó a naprendszer 4,6 milliárd évvel ezelőtti születése óta. Eredményeikről az Astronomy & Astrophysics című szaklapban számoltak be. Feltételezéseik szerint a titokzatos égitest egy hélium- és hidrogénburokkal rendelkező kisebb jégóriás – tehát az Uránusz és a Neptunusz egy kisebb változata. A kutatók által számolt mínusz 226 Celsius-fokos hőmérséklet arra utal, hogy a bolygó hőt bocsát ki. A jelenleg Chilében épülő nagy égboltfelmérő teleszkóp (LSST) vagy a speciális keresőakciók a jövőben már rábukkanhatnak a bolygóra vagy kizárhatják létezését - vélik a kutatók.
Más elméletek szerint a Nap egy másik, akkor még közelebb lévő, szintén épp kialakulóban levő, szomszédos csillagrendszerből is ellophatta a bolygót.
Közben Brown nagyjából újraéli azt a Plútó meggyilkolásának időszakát, amikor átlagemberek írtak neki fenyegetőző, dühödt üzeneteket csak azért, mert leginkább hozzá lehetett kötni a Plútó visszaminősítését. Brown és munkatársai találták meg ugyanis az Erist, az akkor még bolygónak számító Plútónál is nagyobb, de a bolygó (amúgy erősen billegő) definíciójának nem megfelelő égitestet. Brown azt is kiposztolta, hogy dühös, erőszakosnak is mondható fenyegetéseket is kapott a legfrissebb bejelentés után, ami szerinte furcsa. Bár higgadtnak látszik, és azt javasolja, hogy mindenki nyugodjon le, és folytassuk a tudomány útján, azért ha valaki erről ír, nyilván nem azért teszi, mert annyira élvezi.
Getting an uptick in violentish personal threats related to Pluto and Planet Nine last week. Which is... weird. Keep calm and science on.
— Mike Brown (@plutokiller) 2016. március 28.
Közben persze a tudományos élet kitermeli magából azokat is, akik valóban csak belekapaszkodnak a népszerű témába azért, hogy nekik is jusson valamennyi a média figyelméből. Az egyik legfrissebb példa egy nyugalmazott asztrofizikus, bizonyos Daniel Whitmire, aki tanulmányában a feltételezett Kilences bolygót tartja felelősnek a Földön nagyjából 27 millió évente bekövetkező kihalási eseményekért.
Whitmire hipotézise szerint a furcsa pályájú bolygó megkavarhatja annyira a Kuiper-öv környékét, hogy onnan az útjába eső égitesteket sem kímélő meteoreső induljon meg a Nap felé. Az ötlet nem új, maga a szerző is többször felvetette ezt már 1985-ben és 1986-ban kiadott cikkeiben, de most, hogy a korábbinál biztosabb bizonyítékok jelentek meg a korábban csak nagyon elméletben létező bolygóról, leporolta a korábbi tanulmányokat.
Az új cikk érdekes, ám az általunk megkérdezett szakértők szerint egyszerűen nincs benne komoly erőfeszítés a feltevés igazolására. Ráadásul egy-egy ilyen meteorviharnak nemcsak a Földön lenne nyoma, de a környező, lassan változó felszínű égitesteken is látnánk friss krátereket - egy kihalási esemény megindításához elégséges méretű, csillagászati értelemben vett friss becsapódás azonban se a Marson, se a jeges holdakon, és ami azt illeti, magán a Holdon sem látszik.
Közben olyanok is vannak, akik Brownék számítását ellenőrizve-újraszámolva jutnak saját, de eltérő következtetésre. Ez a tanulmány a Plútó és más, Neptunuszon túli égitestek pályaadatai alapján például azt sem tartja kizártnak, hogy a kilencedik bolygó vagy sokkal közelebb van, vagy a kilencedik bolygó mellett van még egy, tizedik is, ami kiadja a pályaadatokban talált furcsaságokat. Hogy kinek van igaza, még sokáig nem fog kiderülni.
(Borítókép: The Washington Post / Europress/Getty)
Ne maradjon le semmiről!