A 66 millió évvel ezelőtt a mexikói Yucatán-félszigetbe csapódott aszteroida kétségtelenül szerepet játszott a dinoszauruszok eltűnésében, de korántsem egyedüli oka volt a tömeges kihalásuknak – állítják amerikai kutatók a Nature Communications folyóiratban közölt tanulmányukban. Az új elmélet szerint a becsapódás előtt és után is klímaváltozás sújtotta a bolygót – írja az MTI.
A kutatók szerint az egyik antarktiszi sziget 24 dinoszauruszfajából 10 már jóval az aszteroida becsapódása előtt kipusztult, az aszteroida által kiváltott második kihalási hullám a maradék 14 faj eltűnéséért felelős.. A becsapódás a földi élet csaknem felét, köztük a nem madárszerű dinoszauruszok mindegyikét kipusztította.
A dinoszauruszok kihalásához tehát két felmelegedési periódus is hozzájárulhatott: az elsőt a mai India területén végbement hatalmas vulkánkitörések, a másodikat az aszteroida becsapódása okozta. Mindkét természeti katasztrófa nyomán óriási mennyiségű por és hamu került a légkörbe, rövid távon elnyelve a napsugarakat és lehűtve a felszínt, a szintén nagy mennyiségben felszabadult üvegházhatású gázok pedig felmelegedési periódusokat okoztak hosszú távon. A Dekkán-fennsíkon történt vulkánkitörés évezredeken át tartott, és 7,8 Celsius-fokkal dobta meg az óceán hőmérsékletét. 150 ezer évvel később, nagyjából az aszteroidabecsapódás idején újabb, 1,1 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedést figyeltek meg.
Az eredményeink szerint tehát a késő krétakori tömeges kihalást a vulkáni tevékenység és az aszteroidabecsapódás ütős kombinációja okozta
– mondta Sierra Petersen a Michigani Egyetemről.
A kutatók a korszakból származó 29 kagylós állat megkövesedett héjának kémiai összetételét elemezve vázolták fel a kréta kor vége és a paleogén kor kezdete közötti 3,5 millió év hőmérséklet-változásait. A vizsgált élőlények 65,5 millió és 69 millió évvel ezelőtt éltek az Antarktiszi-félsziget északi csücskének egy sekély torkolatánál. A ma már jeges kontinenst akkor még valószínűleg tűlevelű erdő borította.