A dinoszauruszok nem üvöltöttek úgy, ahogy azt a filmekből ismerjük, hangjuk sokkal inkább a galambok turbékolásához hasonlított. Újabb tévhittel számoltak le a paleontológusok a legújabb kutatásaik alapján.

Az utóbbi években számtalan szilárdnak hitt tényt cáfoltak meg a paleontológusok a dinoszauruszokkal kapcsolatban. Már tudjuk, hogy tollasak voltak a dinoszauruszok, azt is tudjuk hogy párzási szokásaik nagyon hasonlítottak a modern madarak szokásaihoz.

Most még egy lépéssel közelebb kerültek a madarakhoz, az Evolution nevű szaklapban publikált tanulmány szerint a madarakhoz hasonló hangokat adtak ki. Vagyis a mai madarak turbékolása, csipogása és egyéb hangjai igencsak előkelő helyről származnak, a dinoszauruszoktól.

Julia Clarke, a tanulmány egyik társszerzője szerint ahhoz, hogy megértsük a dinoszauruszok hangképzését, először a madarakét kell megérteni. A madarak hangképző szerve nem a gégében van, hanem a főhörgők elágazásánál. Az éneklőgége külső és belső membránból áll, az ott lévő izomkötegek fejlettsége fajonként eltérő.

Vannak olyan madarak, amelyeknek zárt a csőre hangképzéskor, ezek a madarak jóval mélyebb hangokat képeznek. Ilyen lehetett a dinoszauruszok hangképzése, nagyjából olyan hangot képzeljünk el, mint amilyet a strucc ad ki.

Azt persze a tanulmány szerzői is elismerik, hogy ez csak egy elmélet, hiszen csak a maradványok tanulmányozásából következtethetnek arra, hogy milyen hangja volt a dinoszauruszoknak. Abban azonban biztosak, hogy a nagyobb testű, nagyobb tüdejű fajok jóval hangosabban tudtak kommunikálni, mint kisebb testű társaik.