Egy kutatócsoportnak a világon először sikerült létrehoznia egy ember és disznó keresztezésével készült kimérát. Az így elkészült ember-disznó hibridet a szervátültetéseknél használhatják.

Világszerte rengetegen nem jutnak megfelelő szervekhez, így lehetetlen elvégezni rajtuk az életmentő műtétet. A tudósok növeszthetnek laborban hasnyálmirigyet, májat vagy vesét; ettől remélik, hogy idővel az orvostudomány megszabadulhat a szervhiánytól.

Az új szervek létrehozásának egyik módja a kiméra: a más állatokban növesztett emberi szervek. A kutatók évtizedeken át küszködtek vele, hogy működőképes szöveteket és szerveket hozzanak létre. A sikerüket a technikai tényezők éppúgy hátráltatták, mint a politikai ellenszél. 

A mostani tanulmányt író kutatók két dolgot csináltak, amit az elődeik nem tettek meg:

1. Két, távoli kapcsolatban lévő faj embrióját keresztezték.
2. Egy másik élőlényben növesztett szervet használtak egy betegség kezelésére.

A kaliforniai Salk Institute biológusai, Juan Carlos Izpisua Belmonte és Jun Wu négy évet töltöttek azzal, hogy felnőtt emberi őssejteket fecskendeztek 1500 disznóembrióba. Arra voltak kíváncsiak, hogy melyik élhet tovább néhány hétnél. A legjobb eredményt az úgynevezett köztes pluripotens őssejtekkel érték el: körülbelül 20 nappal a kezelés megkezdése után a fluoreszcens jelölések kimutatták, hogy minden százezredik sertéssejtre egy emberi sejt jutott.

A kutatók azért választották a sertést, mert velük már régóta kísérleteznek a gyógyászatban. A szívtranszplantációkhoz gyakran használnak sertésektől származó szöveteket, és a rekombináns DNS technológiák bevezetése előtt gyakran ezekből nyerték a mesterséges inzulint is. A kimérák abban is segíthetnek, hogy a páciensek szervezete magától tudjon inzulint termelni. Izpisua Belmonte és Wu remélik, hogy a módszerüket a jövőben erre is felhasználhatják; a kutatásaik is elsősorban ezt célozták.

A szakértők következő lépése a sejtszaporodás hatékonyságának növelése lesz. A Salk kutatói azt szeretnék, ha sikerülne elérni, hogy minden ezredik, sőt, akár minden századik sertéssejtre jusson egy emberi. Wu szerint innentől fogva lehet a gyakorlati alkalmazáson gondolkozni.

Kérdéses, mi lesz, ha sikerül elérniük ezt az arányt. A kutatóknak innentől azzal is foglalkozniuk kell, hogy a nagyobb emberisejt-számú szövet felhasználása etikailag aggályos-e.