A polipok elképesztően különös és intelligens állatok: pillanat alatt felveszik környezetük színét, ki tudják szabadítani magukat egy lezárt befőttesüvegből, három szívük van, a papagájéra emlékeztető csőrük, képesek eszközöket használni, különálló idegközpontok irányítják a csápjaikat és ők a legönfeláldozóbb anyák a világon. Illetve lazán átírják az RNS-üket, írja a TechTimes.
A polipok, egy RNS-szerkesztésnek nevezett módszerrel módosítják a genomjukban tárolt információt anélkül, hogy a géneket magukat megváltoztatnák. Erre egyébként az emberek is képesek, csakhogy míg mi az RNS-ünk egy százalékát tudjuk átírni, addig a polipok, kalmárok és tintahalak akár 60 százalékot is.
A DNS (dezoxiribonukleinsav ) egy összetett molekula, ami a genetikai információkat tartalmazza, míg az RNS (ribonukleinsav) a fehérjék szintetizálásáért felel. Olyan, mintha a DNS egy piac lenne, az RNS pedig egy hozzá passzoló, állandó receptkönyv, ami a megfelelő genetikai információkból a megfelelő sejtfunkciókat ellátó fehérjéket épít fel. Az RNS-szerkesztés pedig olyan, mint ennek a receptkönyvnek a molekuláris szintű átírása.
Az embernél az RNS minimális szinten módosul, mi leginkább DNS-mutációval és rekombinációval fejlődünk. Ez azonban lassú. A polipok az intenzív RNS átírással sokkal gyorsabban tudnak alkalmazkodni a környezetükhöz, hisz például ugyanabból a DNS-kódból így létrehozhatnak olyan fehérjéket, amelyek meleg körülmények között működnek jól, és olyanokat is, amelyek a hidegebb környezetben optimálisak. Ráadásul ezek az RNS-szerkesztéssel okozott változtatások mindegyike ideiglenes, tehát bármikor visszafordítható.
Ez persze azzal is jár, hogy a polipok DNS-be kódolt genomja nem változik, tehát lassabban fejlődnek, mint más élőlények. Ráadásul az sem világos, hogy miért hajtanak végre ennyire sok RNS-szerkesztést, és mindez hogyan befolyásolja a viselkedésüket.