Látszólag a Titán felszínén is olyan topográfiai képződmények vannak, mint a Marson és a Földön, de a Szaturnusz legnagyobb holdján egészen másféle erők vettek részt ezek létrehozásában, formálásában, mint a két bolygón - írja a New Scientist.

A földi folyók tanulmányozása viszonylag könnyen megy, és a Mars felszínén húzódó kiszáradt medrekről is elég sokat tudunk, köszönhetően a bolygó körül keringő űrszondáknak,  amelyek folyamatosan nagy felbontású képeket készítenek a vöröslő felszínről. A Titánról azonban csak a mellette 2005-ben elhúzó Huygens űrszonda készített néhány felvételt, azóta pedig csak kisebb felbontású fotók készülnek. Már amikor ez egyáltalán lehetséges, a Titán felszínét beborító sűrű köd ugyanis igencsak akadályozza a rálátást.

Hogy össze lehessen vetni egymással a három égitestről készült képeket, a New York City Egyetemen dolgozó Benjamin Black kutatócsoportja lebutította a Földről és a Marsról készült felvételeket, hogy azok hasonlítsanak a Titánról készült fotókra. Ezek elsőre nagyon hasonlók, de a kutatók jól tudják, hogy a háttérben dolgozó erők nagyon eltérőek. A csapatban a Föld a legnagyobb különc, nálunk ugyanis lemeztektonika alakította ki a hegyláncokat, és ez befolyásolja a folyók útját is.

A Titánon és a Marson sokkal nagyobb topológiai képződmények vannak, a kiterjedésük a világuk kerületének minimum 2,5 százalékát kiteszi. Benjamin Black vizsgálatai szerint a Marson előbb voltak meg a képződmények, és ezek határozták meg az egykori folyamok útját. Ezzel szemben a Titánon ma is zajlik a képződmények kialakulásáért felelős geológiai aktivitás, és ebben valószínűleg a Szaturnusz által kifejtett árapályerőknek van nagy szerepe, amely a hold jégpáncéljára hat.

A jégburok állandó változása állhat a Titán légkörében lévő hatalmas metánkészlet állandó újratöltődése mögött is. Azt viszont még nem tudja megmondani Black kutatócsoportja, hogy ez miként történik meg, ez a folyamat a legnagyobb rejtély a Titánnal kapcsolatban.