A Jupiter sarkvidéki területein 1400 kilométeres átmérőjű forgószelek is tombolnak, és a gázóriás sarki régiói a vártnál jóval örvénylőbbek - derült ki a Juno űrszonda felvételeiből. A szonda akkor készítette a felvételeket, amikor első alkalommal repült el a Jupiter felett - írja az MTI. A felvételeket kiértékelő kutatócsoport a Science című tudományos lapban mutatta be eredményeit. 

Még több képért kattintson ide.

A NASA 2011-ben útnak indult szondája, a napenergiával hajtott Juno ötévi utazás után, tavaly júliusban állt a Jupiter körüli pályára. A Juno fő küldetése, hogy felmérje a Jupiter mágneses mezejét. Nagyjából 3400 kilométerre közelíti meg a bolygót, melynek a hidrogénből és héliumból álló légkörén kell keresztülnéznie a pólus fölötti pozíciójából és fel kell mérnie a bolygó felszínét.

A tudósokat különösen az érdekli, mennyi vizet tartalmaz a bolygó, ami döntő fontosságú annak meghatározásában, hogy a Naprendszeren belül hol született a gázóriás.

Az űrszonda emellett váratlanul nagy mennyiségű ammóniára utaló jeleket talált, mely a Jupiter légkörének mélyéből tör fel - mondta el Scott Bolton, a texasi San Antonióban lévő Southwest Kutatóintézet munkatársa.

A kutatókat az is meglepte, hogy a vártnál jóval nagyobb a Jupiter mágneses mezeje a bolygó közelében. A Juno mérései szerint eléri a 7,77 Gauss értéket: ez a Föld mágneses mezejének tízszerese.

A Jupiter magnetoszférájában, vagyis mágneses mezejének hatóterületén belül gyorsan mozgó kozmikus elektronzáporokat figyeltek meg. Valószínűleg ez okozta a rendkívül kiterjedt sarki fényeket, melyeket az űrszonda műszerei ultraviola és infravörös fényben észleltek.

A magnetoszféra vizsgálata alapján az a következtetés vonható le, hogy gázóriás egészen más világűri környezetben létezik, mint a Föld - írja a témával foglalkozó másik csoport vezetője, John Connerney, a Space Research Corporation és a NASA Goddard Űrkutatási Központ munkatársa.