A plakátról csábítón bámuló bikinis nő. A tusfürdőtől orgazmust kapó zuhanyozó nő. A Carl's Jr. hamburgerébe harapó Charlotte McKinney. Nincs olyan termék, amit ne lehetne nővel, átvitt értelemben szexualitással eladni. Rég bevált recept, nem?
A kifejezés, hogy szexszel mindent el lehet adni („sex sells”) több mint egy évszázada él a köztudatban, és szinte doktrínaként hivatkoznak rá. Az ilyen állítások ideális alapanyagai az egyetemi kutatásoknak. Az Illinois-i Egyetem reklámszakértője, John Wirtz professzor egy metaanalízist végzett, amiben 78 tanulmányt összesített; ezek azt vizsgálták, hogy mennyire hatékony volt a szexuális töltetű reklám. Az eredmények azt mutatták, hogy
Az International Journal of Advertisingben megjelent tanulmány nem az első, ami erre a megállapításra jutott. Egy 2015-ös hasonló elemzés, amit az Ohio Állami Egyetemen végeztek, ugyancsak kimutatta, hogy az erőszak és a szex megjelenése a reklámban nem segíti a termék eladhatóságát.
A fogyasztás és a szex összefüggései régre nyúlnak vissza. A Pearl Tobacco már 1871-ben kiadott egy reklámplakátot, amin egy meztelen nő lebeg a háborgó tengeren. Bár azt a plakátot még el lehetett sütni Boticelli-parafrázisként, a cég mégis úgy él a köztudatban, mint az első vállalat, akik meztelen nővel reklámozta a termékét. A példájukat sokan követték – ki tudja, talán fölöslegesen.
De akkor miért hirdet mégis mindenki szexszel?
Nincs mindent eldöntő tudományos bizonyíték arra, hogy a szexszel fűszerezett reklámok tényleg jobban eladják-e a termékeket, de végeznénk egy gyors kísérletet, mert a nem reprezentatív eredmény is használható valamire. Csak egy gyors kérdés: melyik az emlékezetesebb,