Az öregedés az élet természetes velejárója, de ez nem gátolja meg a tudományt abban, hogy újra és újra megpróbálja kitolni, megakadályozni vagy fölülbírálni a halált. Mivel eddig senki sem élte túl a saját életét, sejthető, hogy a tudomány eddig nem járt sikerrel. És most épp a tudomány mondja azt, hogy nem is fog.
Az Arizona Egyetem matematikusai bebizonyították, hogy a többsejtű élőlények öregedése megállíthatatlan.
Az öregedés matematikailag elkerülhetetlen. Úgy értem, komolyan elkerülhetetlen. Logikai, elméleti és matematikai lehetetlenség lenne kibújni alóla.
− mondta Joanna Masel, az egyetem professzora, aki a posztdoktoriján dolgozó kutatóval, Paul Nelsonnal jutott erre a megállapításra.
Az öregedés evolúciója a jelen ismereteink szerint nyitva hagyja annak a lehetőségét, hogy az öregedés folyamat megállítható; ehhez csak az kéne, hogy az organizmusok közötti szelekció tökéletes legyen. Ennek az egyik módja az lenne, hogy a folyamatosan elöregedő sejtjeinket - amik az öregedéshez kapcsolódnak - úgy iktassunk ki, hogy a többi sejtünk intakt marad.
Csakhogy Nelson szerint a helyzet közel sem ilyen egyszerű. Az emberi testtel sejtszinten két dolog történik öregedés közben:
A kutatók szerint ahogy öregszünk, idővel mindannyian kifejlesztünk rákos sejteket a testünkben, még akkor is, ha ezek nem járnak tünetekkel. Masel és Nelson megállapították, hogy az öregedés még akkor is bekövetkezne, ha a természetes kiválasztódás hibátlan munkát végezne, mert a ráksejtek még akkor is előnyben lennének.
Ez a 22-es csapdája. Ha megszabadulsz a rosszul működő, elöregedett sejtektől, esélyt adsz a ráksejteknek az elburjánzásra. Ha a rákos sejtektől szabadulsz meg, az elöregedő sejtek fognak elszaporodni.
Bár a földi élet végességét soha senki nem vonta kétségbe, a kutatók a biztonság kedvéért egy egyenletet is mellékeltek a témával foglalkozó tanulmányhoz, ami levezeti, hogy az öregedés miért vitathatatlan igazság, illetve a többsejtű lét természetes velejárója.