Egyszerre két jelentős, szupernóvákkal kapcsolatos csillagászati felfedezés is napvilágot látott a napokban – írja a USA Today.

Szupernóva-robbanásnak a Napnál nagyobb tömegű csillagok felrobbanását hívjuk. Ez a jelenség óriási fénykibocsátással jár, egészen eddig mégse sikerült elkapni egy elpusztuló csillag hirtelen megsemmisülésének első felvillanását, mert az váratlanul érkezik és meglehetősen rövid ideig is tart.

Most először mégis sikerült a mutatvány, méghozzá egy Victor Buso nevű amatőr csillagásznak, aki Argentínából tudta rögzíteni az első szupernóva-villanást. Az észlelés még 2016 őszén történt, maga a robbanás pedig a tőlünk 40 millió fényévnyire található NGC 613 spirálgalaxisban volt látható. Az erről beszámoló tanulmány a Nature-ben jelent meg.

Mindettől teljesen függetlenül az Astrophysical Journalben is megjelent egy cikk, amely a valaha felfedezett legtávolabbi szupernóvát mutatja be. Ez a robbanás 10,5 milliárd évvel ezelőtt történt – összehasonlításképp: a világegyetem teljes kora a mai ismereteink szerint 13,8 milliárd év. A DES16C2nm jelű szupernóva

extrém távoli, extrém fényes és extrém ritka – nem olyasmi, amibe astronómusként minden nap belebotlik az ember

– mondta Matthew Smith, a tanulmány egyik szerzője.