Az Atacama-sivatagot nem véletlenül szokás a Mars felszínéhez hasonlítani. Néhány extrém sarkvidéki helyet nem számítva ez a Föld legszárazabb helye: bár a klímaváltozás miatt itt is többször előfordul már felhőszakadás, összességében még most is évi 15 mm alatt van a csapadék, és vannak olyan még szárazabb helyek, ahol akár évekig is előfordulhat, hogy nem esik egy csepp eső sem.

A marsi körülményekhez való hasonlatosság miatt a NASA is rendszeresen végez itt többek között asztrobiológiai kísérleteket. Most éppen egy olyan hároméves projektben vannak (Atacama Rover Astrobiology Drilling Studies, rövidítve ARADS), melyben egy új marsjáró prototípusát tesztelik. A most is a Marson dolgozó Spirit és Opportunity roverekhez hasonló méretű K-REX2 fel van szerelve egy olyan fúróberendezéssel, mellyel két méter mélyre lehet lehatolni a fagyos-köves talajba. A járgány mintagyűjtési és a korábbiaknál bővebb (512 biológiai anyagra kalibrált) elemzési képességeit is vizsgálják. A cél, hogy a Marson is képesek legyenek detektálni az esetleges életjeleket.

Az ARADS ezen kívül a sós élőhelyeken megtalálható mikroorganizmusokat is vizsgálja, és ez kapcsolódik egy szintén hétfőn publikált tanulmány  eredményéhez: ebben a Washington State University kutatói éppen azt vizsgálták, hogy hogy tud egyáltalán bármi túlélni olyan extrém száraz körülmények között, mint az Atacama legdurvább részei.

Dirk Schulze-Makuch csapatának először sikerült itt tartós életre bukkannia. Szerencséjük is volt, mert amikor 2015-ben elkezdték a kutatást, éppen esett, így megfigyelhették, mi történik ebben a biológiailag nagyon aktív időszakban, és mi jön utána.

Úgy gondoljuk, hogy ezek a mikrobaközösségek évszázadokig, vagy akár évezredekig képesek alvó állapotban maradni a marsihoz nagyon hasonló feltételek között, majd ha esik, felélednek–

– fogalmazott közleményében a vezető kutató. Schulze-Makuch szerint könnyen elképzelhető, hogy a korábban kedvezőbb klímájú Marson is vannak  mikrobák, melyek azt várják, hogy egyszer életre kelhessenek.