Szerdán délelőtt tízkor megnyílt az Európai Űrügynökség (ESA) második űroktatási szimpóziuma a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. A SSEA konferencia (Symposium on Space Educational Activities) az ESA Oktatási Irodája, a BME Egyesült Innovációs és Tudásközpont (EIT) szervezésében valamint a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) közreműködésével április 11 és 13. között zajlik. Az első és eddig egyetlen hasonló témájú ESA konferencia 2015-ben volt az olaszországi Padovában, jól jelzi Magyarország, mint ESA-tagállam presztízsét, hogy a 2. SSEA szimpóziumot Budapesten sikerült megrendezni.
A háromnapos konferenciát Józsa János, a BME rektora nyitotta meg. Beszédében visszatekintett a magyar űrkutatás történetére, azt hangsúlyozva, hogy meglehetősen fontos tudományos eredmények vannak mögöttünk. Az utóbbi évekből az első magyar műholdat, a Masat-1-et emelte ki mint fontos mérföldkövet. Tréfásan megjegyezte, hogy amikor először látta a műholdat, nem tetszett neki az alakja, mondván, hogy aerodinamikailag szörnyű, de aztán elismerte, hogy az űrben nincs légellenállás, így az alak nem számít. Józsa János kitért arra is, hogy bár több rakéta- és sztratoszféraballon-programban is részt vettek már magyar kutatók, nincs hazánkban összefogott űroktatás, nincs űrrepülő-mérnöki képzés. Ez csak azért nem akkora gond, mert sok e téren egymást átfedő tudományos képzés van, sok tehetséges oktatóval és diákkal. Ennek jele például az is, hgy a BME-n a Masat-1-nek készülőben van az utódja, a Smog-1 műhold is. (Amiről nemrég közöltünk cikket.)
"Magyarország mint ESA-tagország nagyon tevékeny, nagyon sikeres és nagy jövő áll előtte" – jelentette ki Kai-Uwe Schrogl professzor, az ESA stratégiai igazgatója nyitóbeszédében. Az igazgató leginkább arra figyelmeztetett, hogy nagy változások várhatók az űrkutatásban, és nem valamikor a távoli jövőben, hanem 5-10 éves távlatban: már most látható, hogy megugrik a magánszektorból jövő kezdeményezések száma, és generációs változás is végbe fog menni. Mindebből az következik, hogy jó alkalmazkodóképességű, jó képzelőerejű és magasan képzett szakemberekre van és lesz szüksége az űrszektornak, ami a technológiai fejlődés és innováció motorja már évtizedek óta.
Pócza András, a Magyar Űrkutatási Iroda vezetője a pár hete átadott magyar űrlabor fontosságát hangsúlyozta, és azt, hogy Magyarország az ESA tagjaként az egész európai társadalomért tevékenykedhet. Solymosi János, a MANT elnöke a BME rektorához hasonlatosan az oktatás megkerülhetetlen jelentőségéről beszélt, és ehhez csatlakozott Bacsárdi László, a MANT főtitkára is. "Nagy hangsúlyt fektetünk a fiatalokra” – mondta Bacsárdi, példaként említve, hogy minden évben egyhetes űrtábort szerveznek középiskolásoknak, valamint négynapos nyári űrakadémiát egyetemi hallgatók számára, túl azon, hogy év közben "számos programon keresztül hívjuk fel a fiatalok figyelmét arra, hogy az űrtevékenység a mindennapjaink szerves része".
Kovács Kálmán, a konferenciát szervező BME EIT igazgatója (egykori informatikai és hírközlési miniszter) ugyancsak a magyar űrkutatás történetéből szemezgetett, rámutatva arra a nem elhanyagolható részletre, hogy egyik küldetés sem volt sikertelen, amiben magyar kutatók dolgoztak. Józsa Jánoshoz hasonlóan kiemelte a hazai oktatásban az interdiszciplinaritás fontosságát, hogy a különböző tudományterületek képesek együttműködni a közös célok elérése érdekében.
Mint az a nyitóbeszédekből is kitűnt, az SSEA konferencia szakmai programja leginkább az egyetemi oktatásra fókuszál, ilyen témakörökben lesznek folyamatosan előadások három napig. A programban több szekcióban 50 előadás szerepel, a szimpóziumra pedig körülbelül kétszázan érkeztek Európa több országából. A résztvevők közel kétharmada egyetemi hallgató vagy fiatal kutató, de oktatók és űrkutatási szakemberek is érkeztek, hogy bemutathassák és megvitathassák űrvonatkozású oktatási-képzési programjaikat, elképzeléseiket.
A szerda délelőtti megnyitó után közvetlenül Kai-Uwe Schrogl, az ESA stratégiai igazgatója tartott keynote előadást. „A kutatók és mérnökök következő generációja áll az Európai Űrügynökség sokrétű oktatási programjának középpontjában” – foglalta össze az Európai Űrügynökség oktatási tevékenységének lényegét, hozzétéve, hogy az ESA arra törekszik, hogy az amúgy is világszínvonalú európai tudományos közösség és munkaerő még tovább fejlődhessen.
"Mi kell, ahhoz hogy valaki sikerrel részt vegyen az űrkutatásban?" – tette fel a kérdést Schrogl. "Nem feltétlenül kell rögtön műholdépítéssel kezdeni, már azzal is elindulhat egy űrkarrier, ha például kódot ír valaki egy űrben végrehajtandó kísérlethez" – utalt az AstroPI projektre, amiben iskolások programoztak Raspberry PI zsebszámítógépet, hogy aztán Alexander Gerst, az ESA német űrhajósa a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén demonstrációs kísérleteket hajtson végre vele.
Kai-Uwe Schrogl kontextusba helyezve napjaink űrkutatási folyamatait négy űrkorszakra osztotta az emberi történelmet:
Az ESA stratégiai igazgatója szerint ebben a korszakban az ESA, mint egész Európa űrügynöksége kap kiemelkedő szerepet. Az ESA feladata, hogy a végtelenül izgalmas űrt tanulásra, oktatásra és kiképzésre alkalmas környezetként is hasznosítsa, ezzel inspirálva, motiválva és bevonva az űrkutatók és űrmérnökök következő generációját, arra buzdítva a fiatalokat, hogy lépjenek be bátran a természettudományok világába, azokon belül is az űrkutatás területére. "A sikeres űrszektor alapja az oktatás" – szögezte le Kai-Uwe Schrogl, elismerve ugyanakkor azt, hogy a legtöbb országban e téren sok múlik a politikai és anyagi lehetőségeken is.
A professzor nem utolsó sorban kitért a nők helyzetére, a nemi arányok torzultságára is, amit az ESA űrhajósainak csoportképével szemléltetett, amin egyetlen nőként az olasz Samantha Cristoforetti szerepelt hat férfi mellett. Kai-Uwe Schrogl szerint nincs nemi diszkrimináció az űrkutatásban, de ha a hozzájuk jelentkezők csupán 10-15 százaléka nő, akkor ez az arány megjelenik a végül kiválogatott asztronauták nemi összetételén is. A stratégiai igazgató ezért arra buzdított minden lányt és nőt, hogy bátran jelentkezzenek és vegyenek részt az ESA munkájában.
A szimpózium második bevezető előadását Reinhold Ewald német ESA-űrhajós tartotta, aki többek között a Nemzetközi Űrállomás, mint egyedülálló, súlytalansági kísérletek végzésére alkalmas kutatólaboratórium szerepét hangsúlyozta. Előadásáról egy későbbi cikkünkben olvashatnak, amiben egy vele készült rövid interjú is helyet kap majd.
Nyitókép: a BME űrkommunikációs antennái (Nagy Attila Károly/Index)