Vajon milyen tekintetben tartozik hazánk egy csoportba Brazíliával, Hollandiával, Izraellel, Észtországgal és Ukrajnával? Egy tudományos kutatás szerint a felsorolt országok mindegyikében laza a társadalom szövedéke, ellentétben a szigorú (vagy kötött) Pakisztánnal, Malajziával, Indiával és Norvégiával. A kategorizálás első látásra meglepő lehet, de a kutatók szerint a társadalmi szabályok fontossága rengeteg jelenségre magyarázatot ad.
A „laza” jelzőnek manapság fiatalosságot, spontaneitást sugárzó, alapvetően pozitív hangzása van, ellentétben a maradisággal, a vaskalapossággal párhuzamba állítható szigorúsággal. Ezért azt hihetnénk, hogy ha egy országot a világ 33 nemzetét felölelő pszichológiai kutatásban a leglazábbak egyikének találnak, az valami remek dolog. Nos, ez nincs így. Amint látni fogjuk, a laza és a szigorú minősítés nem feleltethető meg a jó és a rossz minőség valamelyikének, hiszen a spektrum mindkét végén találunk jobb és rosszabb sorsú államokat is.
De először menjünk vissza az időben ötven évet, hiszen a modern kutatások onnan eredeztethetők. A kulturális antropológusok rutinszerűen helyezik el a társadalmakat egy-egy jellemző által kijelölt skálán. Így vannak inkább individualista és inkább közösségi, ezeken belül hierarchikusabb és egalitáriusabb társadalmak. Pettri Pelto antropológus 1968-ban 21 tradicionális társadalmat hasonlított össze aszerint, hogy a szociális szabályok milyen fontos szerepet játszanak a nép életében, írja a Psychology Today.
Voltak szigorú társadalmak, ahol erősen kötöttek voltak a szabályok, a szabályszegőket keményen megbüntették, a szociális normák ellen vétőket pedig a társaik is megvetették. A laza társadalmakban ezzel szemben nem vették olyan komolyan a normákat, a devianciát jobban tolerálták. Előzőre jó példa az amerikai amishok, utóbbira az afrikai busmanok vagy a finnországi számik (lappok). Ezt a módszert legutóbbi időkig csak hagyományos társadalmakra alkalmazták. A Marylandi Egyetem pszichológusa, Michele Gelfand azonban az utóbbi évtizedben végzett kutatásaiban a modern államokat, illetve az amerikai szövetségi államokat is összehasonlította ily módon, az egész világra kiterjedő felmérésükbe pedig Magyarországot is bevonták. Az eredményekről hamarosan könyve jelenik meg a kutatónőnek Rule Makers, Rule Breakers – How Culture Wires Our Minds (Szabályalkotók és szabályszegők – Hogyan huzalozza át a kultúra tudatunkat?) címmel.
A világszerte megkérdezett hétezer embernek olyan kérdésekre kellett válaszolnia, mint „Sok társadalmi norma van, amelyeknek az ebben az országban élő embereknek meg kell felelniük?” vagy „Ha valaki megszegi a szabályokat, a többiek szigorúan elítélik-e a viselkedését?”. A kérdésre adott válaszokból szigorúságmutatót kalkuláltak, majd az országok pontszámait más tényezőkkel vetették össze, keresve a lazaság (illetve szigorúság) okait, illetve következményeit. Az első eredményeket hét éve a Science-ben publikálták.
Az emberek értékelése olyan tényezőkkel is jól korrelált, mint az órák pontossága vagy a bal kézzel írók aránya az országban. Utóbbi kettő jelenség érezhető módon utal a lazaságra: ahol fontosnak tartják a szabályokat, ott figyelnek rá, hogy az órák helyesen járjanak, de az oktatási elvekben is vaskalaposabbak lehetnek, ezért igyekeznek a gyereket átszoktatni a jobbkezességre.
„A magyar minta értelmiségi, magasan iskolázott emberekből állt össze. Egy komplex kérdőívet kellett a résztvevőknek kitölteniük, amely részben arra kérdezett rá, hogy különböző élethelyzetekben milyen magatartásokat tartanak megengedhetőnek. Más kérdések arra vonatkoztak – és ez a rész keltett nagyobb médiafigyelmet –, hogy az emberek mennyire tartják fontosnak a társadalmi normákat, és benyomásuk szerint az ország többi lakója mennyire tartja be a szabályokat” – mondta el kérdésünkre Fülöp Márta, a Magyar Tudományos Akadémia Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének tudományos tanácsadója és az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociálpszichológia-professzora, a Science-cikk egyik szerzője.
Az első kérdéskörnél az alanyoknak arra kellett felelniük, hogy mennyire tartják elfogadhatónak, hogy az emberek csókolózzanak, flörtöljenek, böfögjenek, nevessenek temetések alkalmával, osztályteremben, rendelőben, a hálószobában. A magyar adatok e tekintetben jórészt illeszkedtek a nemzetközi trendekbe. A legkötöttebb helyzet a temetés volt, a legszabadabb a hálószoba. Az sem volt meglepő, hogy a fiatalok jóval megengedőbbek. Ugyanakkor voltak jellemző különbségek is. A magyarnál kötöttebb kultúrákban (például a japánban is) az osztályteremben vagy a munkahelyen való viselkedés jóval behatároltabb, és jóval kevesebb országban megengedett például a csókolózás nyilvános helyen.
Térjünk azonban vissza a társadalmi normák betartásához. Mostanra mindenkiben kialakulhatott az elvárás, hogy mely országok tartozhatnak a laza és melyek a szigorú kategóriákba. De az eredmények a prekoncepciókat csak részben támasztják alá. Az nem lep meg senkit, hogy Pakisztán és India a szigorúbb társadalmi normákkal rendelkező nemzetek között van, ahogy Japán vagy Törökország magas pontértékei is érthetők. Ugyanakkor a szigorúnak bizonyult Norvégia már igencsak meglepő, ahogy a laza Izrael és Észtország is. No és persze Magyarország, amely az összes vizsgált ország közül a harmadik legkevésbé szigorúnak bizonyult.
Mi lehet hát az eredmények hátterében? Ennek megválaszolására a kutatók az országok számos jellemzőjét vetették össze a szigorúságértékekkel, és rendkívül sok összefüggést találtak. Itt, ahogy mindig, ki kell emelnünk, hogy az efféle korrelációk sohasem bizonyítják az ok-okozati kapcsolatot, mindössze arra utalnak, hogy két jellemző valamilyen okból együtt mozog. A nemzetközi kutatócsoport úgy találta, hogy a szigorú országok között több diktatúrát találunk, több rendőr jut egy főre, és a média kevéssé szabad.
Sokkal érdekesebbek azonban a történelmi múltra vonatkozó tényezők, amelyek rendkívül erős hatásúnak bizonyultak a modern társadalmak gondolkodásmódjának alakításában. Gelfand és munkatársai úgy találták, hogy a szigorú társadalmú országok a múltban jobban ki voltak téve a külső veszélyeknek, és a laza országokhoz képest híján voltak a természeti erőforrásoknak. Így kevesebb volt a megművelhető földterületük, többet éheztek, nehezebben jutottak tiszta ivóvízhez, a levegő minősége rosszabb, és gyakoribbak, súlyosabbak a járványok. Emellett több természeti katasztrófa sújtotta őket, és szomszédaikkal többször keveredtek háborúba a XX. század folyamán.
Magyarul – érvelnek a pszichológusok – a szigorú szociális normák a népet igyekeztek megvédeni a külső veszélyekkel szemben. A legérdekesebb talán az, hogy a szigorúság erősebben korrelál az 1500-ban mérhető népsűrűséggel, mint a maival. Tehát azok az országok, amelyek már ötszáz éve is sűrűn lakottak voltak (ezáltal nagyobb volt az emberek közötti versengés az erőforrásokért, jobban terjedtek a betegségek), még ma is komolyan veszik a társadalmi normákat. Még akkor is, ha időközben esetleg megritkult a lakosság. A népek gondolkodására tehát a történelmi múlt szinte kitörölhetetlen hatást gyakorol. Mindez megjelenik az egyes emberek tudatában is. Kiderült, a szigorúbb országokban az emberek folytonosan úgy érzik, hogy a cselekedeteiket figyelik és értékelik, emiatt óvatosabbak, és inkább az elvárások szerint viselkednek. Ebben hazánk kivételnek bizonyult, itt ugyanis nem találtak összefüggést a társadalom érzékelt lazasága és a válaszolók saját személyisége között.
Mire következtethetünk Magyarország szinte vezető helyéből a lazaságskálán (vagy sereghajtó pozíciójából a társadalmi normák fontosságának tekintetében)? „Hazánk főként a társadalmi normák betartásának percepciójában bizonyult lazának a többi országhoz képest. Magyarul: az emberek úgy érzékelik, hogy a többiek ott szegik meg a szabályokat, ahol csak tudják – érvel Fülöp Márta. – Tehát egyáltalán nem pozitív jelenség, hogy a magyar társadalom laza. A vizsgálat legfontosabb tanulsága az, hogy az sem jó, ha a kultúra nagyon kötött, de az sem, ha nagyon laza. Ha nincsenek az emberi együttélésre vonatkozóan konszenzuson alapuló normák, akkor az a társadalom széttartó és széteső lesz, nem képes jól funkcionálni.”
Megkérdeztük a pszichológustól, mi lehet az oka annak, hogy a válaszok alapján a részt vevő országok között az egyik leglazábbnak bizonyult Magyarországon nem azok a trendek érvényesülnek jelenleg, melyek a laza országok legtöbbjénél (tehát a szabadabb sajtó, a demokrácia kiteljesedése). „Először is a mienkhez hasonló lazaságú országokban, például Ukrajnában sem a demokratizálódás a legjellemzőbb folyamat. A kötöttségnek és lazaságnak van egy optimuma, és azokban az országokban erős a demokrácia, ahol lehet arra számítani, hogy az állampolgárok maguktól is tiszteletben tartanak szabályokat. Ha pedig mégis eltérnek tőlük, az valamilyen értelmezhető logika mentén, a helyzet magasabb szintű megoldása miatt történik, nem pedig az autoritásnak tekintett normák önmagáért való kijátszása miatt. Vagyis van rend és van szabadság.
Emellett fontos hangsúlyozni, hogy az adatfelvétel a 2000-es évek elején történt. A társadalmi percepció nem statikus, hanem időben jelentős változásokon mehet keresztül. Elképzelhető, hogy ma némileg más eredményt kapnánk, ugyanakkor szerintem a társadalom lazasága ma is érvényes, és e jellegzetességek csak hosszú időtávon változnak jelentősen. A magyar társadalomban tehát csak nagyon kevéssé vannak jelen szélesebb társadalmi csoportokat összefűző normák, és nagyon sokszor a meglévőket sem tartják be az emberek, kiskapukat keresnek mindenhol. Bár társadalomkutatóként ilyesmit mindig veszélyes mondani, de jó lenne, ha Magyarországot, a magyar emberek gondolkodását ebben az értelemben kötöttebb irányba tudnánk terelni.
Széles körben elfogadott normákra lenne szükségünk. Olyanokra, amelyekben a társadalom különböző csoportjai lényegében egyetértenek, függetlenül az aktuális kormányzati irányzatoktól. Ezt a fajta kötöttséget azonban nem célravezető úgy megvalósítani, hogy felülről az emberekre kényszerített döntések sorát hozzuk meg, és ezek által tolódunk a kötöttségek felé. Ez nem vezet érett rendhez és a normák nem megalkuváson alapuló, hanem autonóm és felelős emberként történő betartásához” – mondja a szakértő.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)