2018. május 30., szerda 23:14
Igazi űrhajóslegenda távozott május 26-án közülünk: 86 éves korában rövid betegség után elhunyt Alan Bean, a második holdraszállás, az Apollo-12 küldetés holdkomppilótája, a negyedik ember, aki a Holdra lépett. Idén már ő a második Apollo-űrhajós, akit elvesztett a világ, miután januárban John W. Young halálhíre szomorította el mélységesen az űrkutatás iránt érdeklődőket.
A skót származású Alan L. Bean (L mint LaVern) 1932. március 15-én született a texasi Wheelerben, középiskola után a Texasi Egyetemen szerzett repülőmérnöki diplomát. 1955-ben lépett a haditengerészet kötelékébe és 1956 és 1960 között F9F Cougar és A4D Skyhawk sugárhajtású repülőgépekkel repült. Később tesztpilótává képezte magát, tanára pedig nem más volt, mint későbbi parancsnoka, Charles "Pete" Conrad Jr. A tehetséges pilótát 1963-ban beválogatták a harmadik amerikai űrhajóscsoport tagjai közé.
Bean neve az amerikai űrprogram öt küldetésével kapcsolatban is megemlíthető, kétszer pedig az űrben is járt, összesen 69 napot, 15 órát és 45 percet töltve a Földtől távol:
- Bean volt a Gemini–10 tartalék parancsnoka 1966 júliusában,
- ő volt az Apollo–9 küldetés tartalék holdkomppilótája 1969 márciusában,
- a rázósan induló Apollo-12 küldetés holdkomppilótájaként ő volt a negyedik ember a Holdon 1969. november 19-én, két holdséta során összesen 4 óra 25 percet töltött a Holdon,
- 1973-ban a Skylab-3 parancsnokaként két társával, Jack Lousma pilótával és Owen Garriott kutató űrhajóssal 58 napot töltött a Skylab űrállomás fedélzetén, Bean egy alkalommal űrsétát is tett
- 1975-ben az Apollo-Szojuz program tartalék amerikai parancsnoka volt.
1975-től még részt vett a NASA űrhajósainak, az űrrepülőgépek leendő pilótáinak kiképzésében, majd 1981 júniusában hagyta ott a NASA-t, hogy teljesen új szenvedélyének, a festészetnek szentelhesse életét. Hitvallása szerint a NASA-nál töltött 18 év alatt olyan földöntúli élményekben lehetett része, mint semmilyen művésznek őelőtte. A képzőművészetekben is tehetségesnek bizonyuló Bean elsősorban a Holdon szerzett élményeit igyekezett festészetében visszaadni, de az Apollo-program más küldetéseiről is rengeteg festményt alkotott. Festményei igazán különlegesek, nemcsak a témaválasztás miatt: képeinek egy része a festékbe kevert holdpor felhasználásával készült, a textúra kialakításához pedig gyakran használta azt a kalapácsot, amivel az amerikai zászló rúdját verte a Hold felszínébe, illetve űrhajóscsizmájának bronzreplikáját is.
Beant, aki csak ismerte, végtelenül kedves, türelmes embernek tartotta, a nem kicsit macsó Buzz Aldrin tökéletes ellentétének, akit még a hírhedt holdraszállás-tagadó Bart Sibrel is csak sokára tudott kihozni sodrából egy "na húzz a francba" erejéig (a jóval forróbb vérmérsékletű Aldrin egyszerűen behúzott neki egyet). Bean halálával négyre csökkent a még élő, Holdon megfordult űrhajósok száma: Buzz Aldrin, Dave Scott, Charlie Duke és Harrison "Jack" Schmitt jelentik az utolsó közvetlen kapcsot azzal a hősies korszakkal, ami az emberiség eddigi legnagyobb technikai-tudományos teljesítményét szülte.
1965. december 4. Alan Bean (jobb szélen) a Gemini-7 startját figyeli a Kennedy Űrközpontból. (Fotó:
NASA)
1968. november. Az Apollo-9 küldetés tartalékos űrhajósai (balról jobbra): Charles Conrad Jr., Richard F. Gordon Jr., és Alan L. Bean. A rotációban ők hárman lettek végül az Apollo-12 legénysége. (Fotó:
NASA)
1969. június 25.. Az Apollo-12 küldetésre készülő Alan Bean beszáll az Apollo kapszulába, a magaslégköri és űrbéli nyomásviszonyok tesztelésére használt kamrában. A teszt célja, hogy ellenőrizzék, sehol nem szivárog a levegő az űrhajóból, a vezérlő rendszerek és más felszerelések rendben működnek. (Fotó:
NASA)
1969. július 20. Az Apollo-12 küldetés űrhajósai az első holdraszállást figyelik a NASA houstoni irányítóközpontjában. Középen, az ámuló Bean. (Fotó:
NASA)
1969. szeptember: Charles Conrad Jr. és Alan L. Bean (a háttérben) az előttük álló holdsétán elvégzendő feladatokat gyakorolja. (Fotó:
NASA)
1969. szeptember 22. Az Apollo-12 űrhajósai. Balról jobbra: Charles Conrad Jr. (parancsnok), Richard F. Gordon Jr. (parancsnokimodul-pilóta), és Alan L. Bean (holdkomppilóta). (Fotó:
NASA)
1969. október 6. Conrad (j) és Bean (b) a Surveyor-3 űrszondával kapcsolatos feladatokat gyakorolják a Kennedy Űrközpont űrhajóskiképző épületében. (Fotó:
NASA)
1969. október 10. Conrad és Bean (jobbra) holdgeológiai terepgyakorlaton. Bean a Hold felszínét vizsgáló geológiai eszközöket viszi. (Fotó:
NASA)
1969. október 22. Pete Conrad és Al Bean a holdkompszimulátorban, a Kennedy Űrközpontban. (Fotó:
NASA)
1969. október 24. Bean a houstoni űrközpontban holdséta-szimuláción. A szerkezet amihez az űrhajós hozzá van csatolva, a Holdon uralkodó (a földinek egyhatoda) gravitációs viszonyokat imitálja. (Fotó:
NASA)
1969. november 14. Bean beöltözik űrruhájába az Apollo-12 startja előtt. (Fotó:
NASA)
1969. november 14. Az Apollo-12 három űrhajósa beszáll az őket az űrhajóhoz szállító kisbuszba. Elöl a parancsnok, Charles Conrad, mögötte Richard Gordon, és a sort Alan Bean zárja. (Fotó:
NASA)
1969. november 14. Az Apollo-12 (Spacecraft CSM-108 – "Yankee Clipper"/Lunar Module 6 – "Interpid"/Saturn V SA-507) startja. (Fotó:
NASA)
1969. november 19. Alan Bean volt a negyedik ember, aki a Holdra lépett. Íme a történelmi pillanat négy képkockában elmesélve. (Fotó:
NASA)
1969. november 19. Bean az első holsétán, épp leszereli a holdkompról a radioizotópos termoelektromos generátor (Radioisotope Thermoelectric Generator, RTG) üzemanyagtartályát. Az RTG a Hold felszínére telepített műszereket, kísérleti felszerelést (Apollo Lunar Surface Experiments Package, ALSEP) látja el energiával. (Fotó:
NASA)
Bean az ALSEP csomagját cipeli végső helyére. (Fotó:
NASA)
Alan Bean a Head-kráter közelében (Fotó:
NASA)
1969. november 20. Talán a legütősebb kép Beanről a Holdon. Itt épp egy fém mintavevő tartályt fog jobb kezében, sisakja fényvédő rostélyában a fotót készítő Pete Conrad alakja tükröződik. (Fotó:
NASA)
1969. november 20. Az Apollo-12 holdkompja, az Intrepid pár száz méterre landolt a Surveyor-3 holdszondától, ami 1967. április 17-én szállt le a Holdon. A képen Alan Bean látható, amint a holdszonda TV-kameráját ellenőrzi. A Surveyor-3 kameráját és más darabjait is leszerelték és visszahozták a Földre az Apollo-12 űrhajósai. (Fotó:
NASA)
1969. november 24. Bean utolsóként hagyja el a parancsnoki modult a Holdról való visszatérés után. (Fotó:
NASA)
1969. november 24. Donald C. David admirális üdvözli a Holdról visszatért három űrhajóst a USS Hornet repülőgép-hordozó fedélzetén, a speciális elkülönítő-egységben. (Fotó:
NASA)
1969. november 29. A Holdról való visszatérés után még mindig karanténban lévő űrhajósok és feleségeik az Ellington légibázison. A mobil elkülönítőben balról jobbra: Conrad, Gordon és Bean. A virágfüzért viselő feleségek balról jobbra: Mrs. Barbara Gordon, Mrs. Jane Conrad és Mrs. Sue Bean. (Fotó:
NASA)
1973. június 29. A Skylab-3 háromfős legénysége Houstonban, a dokkolóadapter szimulátorában, balról jobbra: Owen K. Garriott (tudományos tiszt), Jack R. Lousma (pilóta) és Alan L. Bean (parancsnok). (Fotó:
NASA)
1973. július 28. A Skylab-3 legénysége beszáll a startállásra vivő kisbuszba. Az élen Bean, mögötte Garriott és Lousma. (Fotó:
NASA)
1973. július-szeptember. Alan Bean, a Skylab-3 parancsnoka az űrállomás "dómjában" akrobatikázik. (Fotó:
NASA)
1973. augusztus 6. Alan Bean, a Skylab-3 parancsnoka űrsétán. (Fotó:
NASA)
1973. augusztus 18. Alan Bean az űrsétákra tervezett M509 Astronaut Maneuvering Equipment nevű felszerelést teszteli, amire lovaglóülésben lehetett felülni és szabadon mozogni vele. Az M509 az MMU (Manned Maneuvering Unit) elődjének tekinthető, amivel Bruce McCandless repült először szabadon az űrben 1984-ben. (Fotó:
NASA)
1973. augusztus 19. Alan Bean hajat vágat, a fodrász: Owen Garriott. (Fotó:
NASA)
1975. január. Az Apollo-Szojuz program (ASTP) tartalékszemélyzete szkafanderbe öltözve várakozik, hogy teszteljék az Apollo űrhajó rendszereit. A képen elöl Alan Bean, középen Ronald E. Evans, hátul Jack R. Lousma. A szovjetekkel randevúzó ASTP küldetés végül az eredetileg kijelölt személyzettel (Thomas Stafford, Donald Slayton, Vance Brand) zajlott, Bean nem jutott harmadjára az űrbe. (Fotó:
NASA)
2009. július 20. Három ember a Holdról: Buzz Aldrin (Apollo-11), Alan Bean (Apollo-12) és Charlie Duke (Apollo-16) a NASA washingtoni központjában egy televíziós interjún, az első holdraszállás 40. évfordulóján. (Fotó:
Paul E. Alers / NASA)
Alan Bean, a festőművész, műtermében, 1992-ben. (Fotó:
Tom Stoddart Archive / Getty Images Hungary)
Éjszakai start (1975). (Fotó:
Alan Bean / The Alan Bean Gallery)
Holdkőzet - irány a Föld (1984). (Fotó:
Alan Bean / The Alan Bean Gallery)
A kalapács és a toll (1986). A rendkívül expresszív festmény Dave Scottot, az Apollo-15 parancsnokát ábrázolja, amint a Holdon egy egyszerű kísérlettel igazolja Galileo tézisét, ami szerint a különböző tömegű tárgyakra azonos mértékben hat a gravitáció, ezért ha légüres térben, amikor nem hat rájuk a légellenállás, elejtjük azokat, azonos sebességgel érnek földet – illetve jelen esetben Holdat. (Fotó:
Alan Bean / The Alan Bean Gallery)
A képzelet (1992). A festmény olyasmit ábrázol, ami a valóságban sosem következhetett be: az Apollo-12 mindhárom űrhajósa (Conrad, Gordon, és Bean) a Holdon. Gordon volt ugyebár a parancsnoki modul pilótája, ő (mint ahogy hasonló tisztű társai a többi holdküldetésen) nem tehette lábát a Holdra, az űrhajóval a Hold körül keringve várta két társa visszatérését. (Fotó:
Alan Bean / The Alan Bean Gallery)
Van odakint valaki? (2000). Bean talán leghíresebb festménye, a viszketős orrú űrhajós mémjének alapja. (Fotó:
Alan Bean / The Alan Bean Gallery)
A világ az ujjbegyeim közt (2005). (Fotó:
Alan Bean / The Alan Bean Gallery)