A csernobili katasztrófa után egy 30 kilométeres sugarú körben zárt zónát hoztak létre, ahol, bár a turizmus már évekkel ezelőtt beindult, még ma sem kaphat hivatalosan senki lakhatási engedélyt, csak néhány hajléktalan tartózkodik illegálisan a zónában.

Az embermentes övezetben burjánzik a természet; az atomkatasztrófa miatt az európai fauna páratlan rezervátuma jött létre. Nem sok ilyen hely van még a kontinensen, ahol ilyen háboríthatatlanul élhet a vadállomány. Ebből a szempontból a Bikini-atollhoz hasonlítható a helyzet: az amerikaiak csendes-óceáni kísérleti atomrobbantásai helyszínén a durva környezetpusztítás közvetve jót is tett a sok rossz mellett az élővilággal. Míg ott az emberek nélküli világban egészégesek a korallok és kivételesen életerős a cápaállomány, Csernobil környékén a hagyományos európai nagyvadak találtak otthonra.

A szürke farkasok populációja különösen erős. Újabb kutatások szerint a zónában hétszer annyi farkas él, mint hasonló méretű területen azon kívül. Mivel a terület eltartóképessége így is természetesen korlátozott, már lehetett számítani rá, hogy az egyedek előbb-utóbb meghódítják a nagy csernobili erdőseégeken kívüli világot is.

Erre most már bizonyíték is van: a zóna Fehéroroszországhoz tartozó oldalán az ökológusok 14 farkasra tettek nyomkövetőt, az egyik eszköz pedig azt jelezte, hogy a fiatal hím már 300 kilométerre jár a terület határaitól. Ez nem fajspecifikus, ugyanez várható a farkasokon kívül más fajokkal is: a csernobili erdőségek segíthetnek a szélesebb populációk megújhódásában is – hogy az esetleges mutációk így továbbörökítődhetnek, nem kizárt, erre azonban egyelőre nincs semmi bizonyíték, és nem is minden kutató aggódik a dolog miatt.

Kapcsolódó: Azt tudták, hogy milyen hatása lehet a farkasoknak a tágabb környzetre? Újabb kutatások szerint jelentős részben ők menthették meg a Yellowstone-parkot is valamikor.